... A lepkevadász, csak ült és várt, miközben csodálta a teremtményeket melyek körülvették.
Birtokolni akart és mohó pillantásokkal nézte, kereste a megfelelő példányt.
Amikor megtalálta, könny szökött a szemébe, mert ő szebb volt mindközül, erősebb és nagyobb, mint a többiek.
Tudta a következő pillanatban már megkaphatja, tudta, ha megszerzi, azonnal örökre el is veszíti.
Várt és hallgatta a szíve dobbanását ... próbálta érezni mit súg neki ...
- Ne, ne vidd el, hagyd, hogy éljen ... hagyd, hogy boldog legyen ... élvezd és legyen tiéd örökre röptének pillanata. Ne mozdulj ... várj, a csendben, és a békében rád talál.
Talán felfigyel az újra, az ismeretlenre ... miközben megérint, szíved mélyéig átjár a szerelem.
Az a szerelem, melyet csak az érez, aki anélkül szeret, hogy birtokolni akarna.
Örök szeretettel a legkedvesebb LEPKEVADÁSZNAK akivel valaha találkoztam :)
Angyal