Ezen téma úgy tűnik kimeríthetetlen, és egyben a legtöbb kutatás forrása is.
Kutatni magunk után, miközben a boldogság épphogy megérint, pedig változni mindig is ezen irányba kellene.
Tolerancia, együttérzés, szeretet, olyan fogalmak, melyek a 21. század emberét csak rohanás közben érintik meg néhány másodperc erejéig. Amikor egy síró kisgyermek könnycseppjeit nézzük, amikor egy koldus remegő kezét érintjük és elhagyott magányos, kukában turkáló idős emberekre tekintünk szánalommal, vajon mi az ami igazán megérint? Lelkünk mélyéről az a hang vajon nem kiállt e mindennél hangosabban, melyet oly sokszor elnyom a saját ügyeink hajhászása.
Mikor jön el a pillanat, amikor megállunk és igazi szívből jövő részvétet érzünk? Amikor megérezzük a szeretet azon suttogását, hogy segíts rajta, csak nézz rá, csak állj meg és éreztesd, ő is fontos része a világegyetemnek. Sok érv hangzik el, miért nincs időnk, de vajon magunkat mikor kérdezzük meg, hogy valóban helyes e ahogy cselekszünk. Boldogok vagyunk?
Régi mintáink melyekben felnőttünk, olyan nagyon nehezen oldhatók, hogy csak nagyobb tragédiák döbbentenek rá, valami nem jól működik. Sokszor kísér bennünket élethosszig tartó bűntudat, félelem és lelkiismeret furdalás, amiért elszalasztottuk a pillanatot, amelyben még szerethettünk volna.
Miért vagyunk mi emberek ennyire feledékenyek? Miért nem érezzük, hogy valamit nem a legbelsőbb igazságunk szerint hajtunk végre? Miért nem vagyunk képesek, a saját igazi önvalónk igazában élni?
Változnunk kell! De ki mondja meg, hogy mikor és hogyan? Várunk valami csodára, halogatunk és közben valami mindig hiányzik.
Pedig, ezen képlet emberek sokkal egyszerűbb, mint hinnénk, csak merni és hinni kell elindulni azon az úton, mely álmainkhoz vezet vissza bennünket. El kell engedni, ami régi, hogy helyet adhasson valami újnak, valami jobbnak, sokkal szebbnek és boldogabbnak.
A hit oly nagyon sarkított dogmákat takar, pedig hitünk önmagunkban, álmainkban és vágyainkban a legcsodálatosabb dolog, amelyért küzdeni érdemes.
Hallani kell a hívó szót, amely legbelülről érkezik és követni kell az útmutatást, mely visszavezet eredeti célunkhoz.
Meg kell találni azt az érzést, amely megborzongtat és felemel. Amikor érzed, hogy bármire képes lennél, hogy nincs előtted semmilyen akadály. Amikor ezt érzem, tudom, most már teljes bizonyossággal, hogy jó úton járok. Feladatom pedig, hogy a többiek elé példát állítsak, hogy ébresszek és vezessek, ha kérnek. Utam már oly sok kanyart csinált, melynek minden tapasztalata a fejlődésemet szolgálta. Készen talán soha nem állok, hiszen minden nap új dolgokkal találkozom, de azon hivatás, melyet magaménak választottam több, mint amit eddig elértem.
Bármerről érkezünk, és bármeddig tartson most ezen utazás, a cél már előre megvan és rajtunk áll, hogy mikor érjük el. Valami nagyon fontosat azonban máris magaménak tudhatok, hiszen megtanultam, a hitem hegyeket mozgat. Bármit elérhetek és megkaphatok, bárki lehetek, hisz minden ami velem, ezen földi mennyországban történik csakis elmém szüleménye. Az álmok materializálódásának, energiára van szüksége, a boldogság pedig olyan generátor, mely mindenhez erőt ad. Hiszen ha boldog vagy, pontosan ezeket vonzod magadhoz, úgy emberekben, mint történésekben.
Szeretném, ha ezen gondolatok eljutnának minden szívbe, akikkel találkozom, akiket egy kicsit is megérint a belőlem áradó pozitív energia.
Fényküldött munkám immár kezdetét vette és beteljesítetett :)
Szeretettel
Angyal
