Hogy mikor milyennek látjuk a Világot, sokszor külső körülményeink határozzák meg, s pont ebben a mágikus pillanatban veszítjük el a befelé figyelés erejét.
Hallgatod a híreket, olvasod az újságokat, követed a közösségi portálok üzenő falát, s közben észre sem veszed, nem a saját utadat járod.
Amikor az álmaidat keresed, a szívedre hallgatsz, amikor megfelelni akarsz, akkor az eszedre, de belső békét, önmagad szeretetét, soha nem fogod a külvilágtól megkapni.
S, hogy miért nem?
Mert nem egyedi és megismételhetetlen vagy, hanem csak valami másolata. Követed a tanítókat, beilleszted életedbe a tanaikat és elégedetten hátradőlsz, pedig a hangok még nem élnek benned, és nem szólal meg a zene rajtad keresztül.
Személyes történeted vár rád, soha senki nem élheti, érezheti és keresheti meg rajtad kívül, mert ez csak a tiéd. Akárhány milliárd ember is él a Földön, nincs kettő egyforma, és ha tömeget követed, hol marad a lelked hangja? Minden bátorságodra, kitartásodra és életed folyamán összeszedett önbizalmadra szükséged lesz, ha az útra lépsz ahol még senki sem járt. Amikor pedig megteszed az első lépést a legfontosabb segítőd és vezetőd, saját belső hangod lesz.
Ki kell zárnod a külvilágot, mert ha csak az elágazásoknál is, de megint kívülről, várod a megerősítést, azzal újabb esélyt adsz annak, hogy eltévedj.
Ha képes vagy megélni, hogy eddigi életed, minden tulajdonságod, tetted, a környezetedtől kaptad, és ezt a megfelelő helyen kezeled, akkor esélyt kapsz, hogy felépíts valami újat, ami igazán te vagy.
A változás olyan szembetűnő lesz, hogy az emberek elkezdenek figyelni, és természetesen, mivel ők is a külvilágból élnek elkezdenek tiltakozni, némelyek tagadni. Árral szemben úszni soha nem könnyű, de ne feledd célja volt születésednek.
Amikor befelé figyelsz olyan tudáshoz férsz hozzá, melyhez képest 6 év az egyetem falai között merő időpocsékolás, kivéve, ha pontosan azon a pályán vagy a diplomáddal, ahol lenned kell, a saját utadon, a változás és a fejlődés útján. Ha őszintén szétnézel az ismerőseid közt, akik diplomával rendelkeznek, akkor nézd meg hányan boldogok közülük. Hiteltelenné válsz, bármit csinálsz is az életedben, ha közben nem vagy boldog.
Rendkívüli jelzőtáblák a betegségek.
Ha nem érted meg, hogy az orvostudomány, csak okozatokat képes gyógyítani, de képtelen okokat megszüntetni, menthetetlenül elvesztél. Nem ismered fel a lelked vészjelzését, az üzenetet, hogy letértél az útról. Nem a feladatodon dolgozol, és miközben gyógyszereket kapkodsz, egyre mélyebbre nyomod a kiváltó okokat. Ez pedig képes elvezetni a teljes összeomlásig és némely esetekben a halálhoz is.
Új házat építeni, a régi helyére, csak akkor tudsz, ha a régit eltakarítod, és az alapokat is biztonságosan kiásod. Hiába is akarsz csak tetőt cserélni, amikor testi tüneteid világosan mutatják, hogy az alapban bizony repedések vannak és az egész inogni is fog addig, amíg nem nézel szembe a múltaddal.
Soha ne nyugodj bele a fél magyarázatokba, mert ezekkel csak odázod a saját egészséged visszaszerzését. Ez ugyan csak egy jelzőtábla az úton, de ne feledd, itt minden rólad szól.
Figyelj, ÉREZZ és ne állj meg!
A csoda TE VAGY ...
ÖRÖK Szeretettel
Angyal
Kedves Angyal!
VálaszTörlésKöszönöm a gondolatébresztő soraidat!
Tudod egy picit ellenkeznék! Nem gondolom, hogy el kellene magunkat zárnunk mások gondolataitól, mert akkor a Tieidtől is el kellene zárkóznom.
Ha a sorsom a tanulás, annak része a környezet is. Vagy pl. hogyan lehetne megtanulni úszni, ha nem venné víz körül testemet. És bocsájtsd meg nekem, de azt gondolom jó néhányunknak nem csak az a feladatunk, hogy magunk tanuljunk és a magunk útját járjuk, hanem az is, hogy tanítsunk! Hogy megosszuk másokkal azokat az érzéseket, tapasztalatokat, felismeréseket, ráébredéseket, melyeket megtapasztalhattunk. Ezt teszed Te is! Köszönet érte! És remélem lesznek olyan gondolataim, ami másokat is segít majd, hogy megtalálják a maguk útjait! Igazán nem akarnék "szenteskedni", de Jézus is tanítványokat kereset! Vajon miért tette ezt? Ő maga nem volt elég ügyes, hogy eljuttassa az üzeneteket? Vagy ezzel is példát akart mutatni nekünk? Példát, hogy miként cselekedjünk. Tanuljunk és tanítsunk! Talán ez az életünk értelme. Lehet nem, de nem gondolom, hogy az lenne a cél, hogy folyamatosan befelé fordulva, saját hangjainkat hallgassunk és haladjunk "magányosan" az utunkon! Nekünk lelkeknek szerintem az együtt haladás lehet a feladatunk. Egymást erősítve (olykor gyengítve)kell közösen mennünk, mert ugyan egyetlenek vagyunk, és megismételhetetlenek, de egyediségünk csak akkor kaphat értelmet, ha vannak mások is! Az egyetlenségnek egyébként nincs értelme! Javaslom, tegyünk csodát közösen! Békesség, szeretet Mindenkinek!
Kedves Barabi!
VálaszTörlésGondolkodsz, tehát VAGY!
Hála és Áldás érted!
Szeretettel
Angyal