2010. december 28., kedd

Illuziók ...

1. Egy Mester volt eljövendő a Földre, aki Indiana szent földjén született, és a titokzatos dombok között nevelkedett, Fort Wayne-től keletre.

2. A Mester az indianai iskolákban tanulgatta, amit világunkról tudni kell, aztán később, ahogy cseperedett, megismerkedett választott foglalkozása, az autószerelés mesterségével.

3. Ám a Mester tanult már más országokról, más iskolákban is, korábban élt más életei során. Emlékezett is mindenre, és az emlékek bölccsé és erőssé tették, amit mások is megláttak benne, és eljöttek hozzá, hogy tanácsot kérjenek tőle.

4. A Mester hitt abban, hogy hatalmában áll segíteni magán és az egész emberiségen, és mert hitt benne, így is volt, ezért aztán mások is felismerték a hatalmát, és felkeresték, orvosolná gondjaikat, és sok betegségükből gyógyítaná ki őket.

5. A Mester hitt abban, hogy jó az, ha minden ember Isten fiának tekinti magát, és mert hitt benne, úgy is volt, és a műhelyekbe meg a garázsokba, amelyekben dolgozott, rengetegen eljöttek, zsúfolásig megteltek olyan emberekkel, akik mind a Mester tanítását akarták hallani, és arra vágytak, hogy megérintse őket, és künn az utcán is tolongott a tömeg, abban a reményben, hogy ha a Mester elmegy közöttük, és az árnyéka egy pillanatra végiglebben rajtuk, ettől majd megváltozik az életük.

6. És történt, hogy a sok-sok ember miatt a művezetők és a műhelyek tulajdonosai sorra felszólították a Mestert, tenné le a szerszámot és menne az útjára, mivel a körülötte tolongóktól sem ő, sem a többi szerelő nem tud dolgozni a javításra váró automobilokon.

7. Így történt, hogy a Mester kiment a városokból, vidékre, az emberek pedig, akik utána mentek, Messiásnak kezdték szólítani és csodatévőként emlegetni; és mert hittek abban, amit mondtak, úgy is volt.

8. Ha a Mester beszélt hozzájuk és közben kitört a zivatar, egyetlen csepp eső sem hullott az őt hallgatók fejére; aki a legtávolabb volt tőle, az is oly tisztán hallotta minden szavát, akár az elülső sorokban állók, hiába dörgött és villámlott. És a Mester mindig példabeszédekben szólt az emberekhez.

9. És így beszélt hozzájuk: - Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között. A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.

10. Megszólalt erre egy molnárlegény, és azt mondta: - Te könnyen beszélsz, Mester, mert terád gondot viselnek, nem úgy, mint ránk, és neked nem kell a mindennapi betevődért gürcölnöd, mint nékünk. Ebben a mi világunkban az embernek keményen meg kell dolgoznia a megélhetéséért.

11- A Mester felelt neki, mondván: - Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

12- A folyó csendesen hömpölygött. Mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

13. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

14. Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar, Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."

15. A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"

16. De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

17. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

18. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"

19. És a sodród. így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.,,

20. De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

21. És történt, hogy amikor látta, a tömeg napról napra erősebben szorongatja, egyre közelebb nyomulnak hozzá, és látta, hogy mind vadabbul akarják kényszeríteni, hogy szünet nélkül gyógyítsa és csodákkal halmozza cl álcet, hogy ő tanuljon helyettük, és az ő életüket élje, azon a napon a Mester egymaga felment egy elhagyatott dombtetőre, és ott imádkozni kezdett.

22. És azt mondotta az a szívében: Örökkévaló Tündöklő Lét, ha Te is úgy akarod, múljék el tőlem ez a pohár, engedd, hogy feladjam ezt a lehetetlen vállalkozást. Egyetlen egy lélek helyett sem élhetem az ő életét, mégis tízezrek követelnék ezt tőlem. Nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy mindez megtörténjék. Ha Te is úgy akarod, engedd, hogy visszatérjek a gépeimhez meg a szerszámaimhoz, és ugyanúgy élhessek, mint a többi ember.

23. És akkor ott a dombtetőn egy hang szólott hozzá, sem nem férfié, sem nem asszonyé, sem hangos nem volt, sem halk, egy végtelenül szeretetteljes hang. És a hang azt mondotta neki: ,,Ne az én akaratom, hanem a tiéd teljesüljön, mert ami a te akaratod, számodra az az én akaratom is. járd hát utadat, akár a többi ember, és légy boldog a Földön."

24. Ezeket. hallván a Mestert öröm fogta el; és köszönetet rebegett, és miközben lejött a dombtetőről, egy kis munkadalocskát dúdolgatott. És amikor körülfogta a siránkozó tömeg, és könyörögni kezdtek, hogy gyógyítson, és tanuljon helyettük, és napi huszonnégy órán át hallgassa panaszaikat, és csodákkal szórakoztassa őket, rámosolygott a sokaságra, és kedvesen azt mondta nekik: - Abbahagytam.

25. A sokaság meglepetésében egy pillanatra megnémult,

26. És ő így szólt hozzájuk: - Ha egy ember azt mondja Istennek, hogy mindeneknél nagyobb vágya a szenvedő világon segíteni, bármekkora árat kell is ezért fizetnie, és Isten válaszol neki, és megmondja, mit kell tennie, vajon úgy kell¬e cselekednie az embernek, ahogyan Istentől hallotta?

27. - Természetesen, Mester - kiáltotta a tömeg - örömmel kell elszenvednie akár a pokol kínjait is, ha egyszer Isten így kívánta!

28. - Mit sem számít, mekkorák a kínok, vagy hogy mekkora a feladat, amelyet kapott?

29. - Ha Isten kívánja így, tisztelet annak, akit felakasztanak, dicsőség, akit keresztre feszítenek és megégetnek - felelték.

30. - És mit tennétek akkor - kérdezte a Mester a sokaságtól -, ha isten maga közvetlenül hozzátok szólna, és azt mondaná: - MEGPARANCSOLOM, HOGY LÉGY BOLDOG, AMÍG CSAK ÉLSZ E VILÁGON! Akkor mit tennétek?

31- És a sokaság hallgatott, néma csönd borult a dombvidékre, a völgyekre, amelyeket a tömeg ellepett.

32. És a csöndben felhangzott a Mester szava: - Boldogságunk útján találhatunk rá a tanulnivalóra, amelynek kedvéért ezt a tétidőt választottuk. Ezt tanultam én a mai napon, és úgy döntöttem, hogy elhagylak benneteket, járja ki-ki a maga útját, úgy, ahogyan az neki tetszik.

33. És a Mester elindult a maga útján, áthaladt a tömegen, és otthagyta őket, és visszatért az emberek és a gépek hétköznapi világába.

 
Szeretettel
Angyal

2010. december 26., vasárnap

Építők és Ültetők ...

A Hagyomány egyik anonim szovege szerint az embernek két féle attitüdje lehet az életben; az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.
Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen a számára.
A kertészek fölismerik egymást - mert tudják, hogy minden egyes növény fejlődésében  benne van az egész Föld fejlődése...

Te melyik vagy?


Szeretettel
PC

2010. december 23., csütörtök

Karácsony ...

Csillagfényes álmaid váljanak valóra,
legyen ünnep lelkednek minden nap és óra.
Kerülje a bánat örökre el házad,
érjen annyi boldogság, mit ember csak kívánhat!


Ha olykor mégis gyötör az élet,
azért most örülj a jónak, a szépnek.
S szívedben csendüljön mind az ének,
hogy vannak, akik szeretnek téged!


Boldog karácsonyi ünnepeket!

Szeretlek
Angyal

2010. december 13., hétfő

Ha sírsz ...

Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. Valamikor te is az voltál, és léted első leckéi közt ott volt a sírás is, mert a sírás szere is az élet része.
Soha ne feledd szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel. Sikolts, zokogj oly hangosan, ahogy érzed. Hisz a gyermek is így sír, ismeri a leggyorsabb módszerét, miképpen szabadulhat meg attól, ami a szívét nyomja.
Megfigyelted - e már, azt, ahogy egy gyermek véget vet a sírásnak?
Azért apadnak el hirtelen a könnyei, mert valami megzavarja pergésüket. Ami új kalandra csábítja.
Ezért szakad meg azonnal a gyermekszemekből patakzó könnyek árja. Ez számodra is gyógyír lehet szíved fájdalmára, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyermek.

Szeretettel
Angyal

Az életöröm napja :)

A mai nap remek alkalom arra, hogy valami szokatlant tegyünk. Például táncra, perdülhetünk az utcán munkába menet. Egy ismeretlen szemébe merülve egyetlen pillantás elteltével szerelmet vallhatunk neki. Olyan tanáccsal szolgálhatunk a főnökünknek, ami nevetségesnek hathat, olyan ötlettel amilyet eleddig még nem adtunk.
A Fény Harcosai megengedhetik, és meg is engedik maguknak az ilyen napokat. Ma sírhatunk olyan ősrégi igazságtalanságok miatt, amik a szívünket nyomják. Felhívhatunk valakit, akinek megesküdtünk többé nem beszélünk vele,(ám akitől szeretnénk, ha üzenetet hagyna a rögzítőnkön.)
Legyen a mai nap más, mint a többi, töltsük meg ennek a napnak a krónikáját különleges történésekkel. Ma minden botlásra engedélyt és bocsánatot kapunk. Hisz ez a nap az életöröm napja ...

Szeretettel
Angyal

Őrangyalunk szava...

A nyíltságot rendszerint egyfajta gyanakvással fogadjuk. Ám tegyük szívünkre a kezünket, életünkben melyik kihagyott helyzet volt a több az, amelyik azért maradt el, mert féltünk a nyíltságtól, vagy az, amiben nem mertük vállalni a kockázatot?
Egy ugyanilyen kihagyott ám észrevétlen ziccer az idegenekkel való nem szóba elegyedés is, hisz az ember nem bizalmas csak úgy másokkal, olyanokkal, akiket nem ismer. Nem szokás ügyes-bajos dolgainkat vadidegenekkel megosztani még a legfelszínesebb módon sem. És úgy véljük, így van rendjén, ha ezt tesszük.
Végül arra jutunk, hogy bajainkra nincs orvosság, az Élet nem segít. Távolságtartásunk biztosítja fontosságunk, és magabiztosságunk illúzióját. A valóságban azonban ezzel csak őrangyalunk megnyílvánulását, megjelenését akadályozzuk meg mások szaván keresztül.

Szeretettel
Angyal

Alku a sorssal ...

Az ókori Rómában létezett egy látnoktársulás, Szibillákként ismeretesek, akik kilenc könyvben megírták a római birodalom jövendőjét. A jóslatokat elvitték Tiberius császárhoz:
- Mennyit fizessek a könyvekért? - firtatta Róma ura
- Száz arany aureust – Felelték a Szibillák.
Tiberius haragra gerjedt és elzavarta őket. A javasok három könyvet elégettek, majd visszatértek a hadvezérhez.
- Az ár változatlan - mondták a császárnak.
Tiberius felkacagott és tiltakozni kezdett: miért is fizessen hat könyvért annyit, amennyibe a teljes kilenc kerül. A Szibillák távoztak, három kötet ismét a lángok martaléka lett, és a maradékkal visszamentek a császárhoz.
- Az ár maradt - közölték. Tiberiuson úrrá lett a kíváncsiság, és úgy döntött fizet. Ám nem volt mit tegyen, be kellett érnie a birodalomról szóló töredék jóslatokkal.
Erre mondja a mester:
„Az élet egyik fontos tanítása ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk.”

Szeretettel
Angyal

2010. december 10., péntek

Befelé fordulás ...

A befelé fordulás egyáltalán nem fordulás. Amikor befelé mész, akkor nem mész sehová. A befelé fordulás mindössze annyit jelent, hogy eddig folyton a vágyaidat kergetted, üldözted és hajszoltad, és a végén mindig csalódnod kellett. Mert minden vágy szenvedést von maga után, mert a vágyak sosem hoznak beteljesülést. Soha nem érsz el sehová, a kielégülés lehetetlen. Amint megérted, hogy a vágyak kergetése sehová nem vezet, egyszer csak megállsz. Nem erőfeszítés következtében állsz le... mert ha szándékosan fékezed le magad, akkor ismét elkezdtél rohanni, csak most egy másfajta módon - még mindig vágyakozol; lehet, hogy most a vágynélküliségre vágysz, de ez is vágy.

Ha erőfeszítéseket teszel, hogy befelé fordulj, akkor azzal pont kifelé fordulsz. Minden erőfeszítés csak kifelé sodorhat téged.

Minden utazás kifelé irányul - nincs befelé vezető út. Hogy tudnál befelé utazni? Hisz már most is ott vagy: amint elmozdulsz onnan, kifelé mozdulsz. Mikor megállsz, az utazásnak vége; amikor elmédet már nem ködösítik el a vágyak, akkor bent vagy. Ezt értjük befelé fordulás alatt. De ez nem befelé fordulás - egyszerűen csak nem mész többé kifelé.

Szeretettel
Angyal

2010. december 6., hétfő

Isten útjai kifűrkészhetetlenek ...

- Menjünk a hegyekbe ahol az Isten lakik - kérte egy lovag a barátját. - hogy bebizonyítsam az Úr minden tudása abban áll, hogy rábírjon azokra a dolgokra, amiket elvár tőlünk, ám folyamatosan csak növeli a terhünket, ahelyett, hogy csökkentené.
- Rendben én azért megyek, mert hiszek az Ő kegyelmében, és az út ennek lesz a példája. - felelte a másik.
Éjjel meg is érkeztek a hegycsúcsára…
Kisvártatva egy hang szólt hozzájuk a sötétben:
- Rakjátok meg a lovaitokat azokkal a kövekkel, amit a földön találtok.
- Látod?!- csattant fel az első lovag .- Egy ilyen fáradságos út után még azt várná el,hogy egy még súlyosabb terhet cipeljünk. Hát én nem engedelmeskedem!
Társa tette, amit a hang parancsolt.
Pitymallatkor a hegy lábához ért a jámbor lovag, és a felszentülő nap első sugarai rátűztek a magával vitt kövekre, ekkor látta: hogy mindegyik színtiszta gyémánt.

A mester mondja: Isten útjai kifürkészhetetlenek; ám mindig a javunkat szolgálják.

Szeretettel
Angyal

Egy gondolat érted ...

... Tudom, milyen kérdések bujkálnak benned. Ha egyedül vagy, hogyan találj társat? S ha társad elviselhetetlen, hogyan lépj ki a kapcsolatból? Kiléphetsz-e egyáltalán ? Jogod van-e? Meddig tart a hűség, és hol kezdődik az árulás? Meddig adhatom föl magam egy kapcsolatban? S ha föladtam, hogyan szerezhetem vissza magamat? „Véres " kérdés, látod, hogy félünk szeretni, s félünk nem szeretni is. Félünk odaadni magunkat, és képtelenek vagyunk befogadni másokat. S a többiek is így vannak: féltik magukat. S ami ebből következik, hogy ritkák manapság a találkozások, s még ritkábbak a valódi összetartozások. Mit tegyünk? Nem tudom. Hallom a kérdéseidet, föl is villant bennem néhány gondolat. De korai még beszélnem róluk. Nem érett meg bennem a válasz. Ha van egyáltalán ... Várjunk ...

Szeretettel
Angyal

Összetartozás ...

Igen!... Az én szívem miattad is ver! És miattad írom, amit most leírok, s te miattam olvasod. Ez akkor is így van, ha ez a könyv örökké az íróasztalomfiókjában marad, vagy egy palackba zárom, s beledobom a tengerbe - mert a szándék, amivel írom, a találkozás szándéka. Ez a szándék működik benned is. Az már nem rajtunk múlik, hogy a kezedbe kerülnek-e ezek a sorok, vagy sem. És ha a kezedbe kerülnek, rádöbbensz-e, az „együtt"- élményre, vagy sem. Ez már a te magánszíveden múlik. Minden találkozás csak kísérlet a szeretetre.

Mert még egy hóembert is - amit reggel összegyúrnak, s estére elolvad - azért építenek a gyerekek, hogy lássák a többiek. Nincsen olyan tettünk, mely ne a kapcsolatról szólna. Ezért van az, hogy emberek a siralomházban is írnak, az őrültek házában is festenek, és kivégzés előtt is verset költenek - tetszetős rímekbe szedik a halálukat.

Nemcsak magunknak halunk meg, másoknak is.
Szeretettel
Angyal

Bernadetté története ... és "Az"

"Kézen fogott, és öt percig se kellett gyalogolnunk, hogy elhagyjuk Saint-Savint. Az országúton elhaladtunk egy oszlop mellett. Különös kereszt állt a tetején: Jézus Krisztus helyett Szűz Mária képe volt rajta. Eszembe jutottak a szavai, és ámulatba ejtett az egybeesés.
Most már semmit nem láttunk a sötétben és a ködben. Megpróbáltam elképzelni magam a vízben, az anyaméhben - ahol nincs sem idő, sem gondolat. Kezdtem sejteni, mi a szavainak az értelme. És ez az értelem borzalmasnak tűnt. Eszembe jutott az a nő az előadáson. Eszembe jutott a lány, aki elvitt arra a térre. Ő is azt mondta, hogy a víz az Istennő szimbóluma.
- Húsz kilométerre innen van egy barlang -mondta.
- 1858. február 11-én egy kislány két másik gyerekkel tűzifát gyűjtött arrafelé. Nagyon törékeny kislány volt, asztmás és nagyon szegény: valósággal nyomorgott. Azon a téli napon nem mert átkelni egy kis patakon: átázhat a ruhája, megbetegedhet, és a szüleinek szükségük van arra a kis pénzre, amit pásztorként keresnek.
Ekkor megjelent előtte egy fehér ruhás nőalak, két arányló rózsával a lábán. Úgy bánt a lánnyal, mint egy hercegnővel, és arra kérte, hogy jöjjön vissza oda néhányszor, azt is megmondta, hányszor. Azután eltűnt. A másik két gyerek látta, miként esett transzba a társuk, és nyomban el is híresztelték mindenkinek.
Ettől kezdve hosszú kálvárián kellett keresztülmennie a kislánynak. Elfogták, és azt követelték tőle, hogy tagadjon le mindent. Pénzt akartak neki adni, hogy különleges kívánságokat közvetítsen a jelenés felé. Az első napokban a családját is zaklatták az utcán. Azt mondogatták, hogy a kislány csak azért csinálja mindezt, hogy fölhívja magára a figyelmet.

A kislánynak, akit Bernadette-nek hívtak, fogalma sem volt arról, hogy mit látott. A fehér ruhás nőt csak úgy emlegette: "Az". Kétségbeesett szülei a falu plébánosához fordultak segítségért. A pap azt tanácsolta, hogy a legközelebbi alkalommal kérdezze meg a nő nevét. Bernadetté követte a pap tanácsát, de a jelenés válasz helyett csak mosolygott. "Az" ösz-szesen tizennyolcszor jelent meg neki, és legtöbbször nem szólt egy szót sem. Egy alkalommal arra kérte a lányt, hogy csókolja meg a földet. Anélkül hogy értette volna, Bernadetté megtette, amit "Az" parancsolt. Máskor arra kérte, hogy ásson egy gödröt a barlang talajába. Bernadetté engedelmeskedett, és a gödör alján sáros vizet pillantott meg - ugyanis disznót neveltek arrafelé.
- Igyál ebből a vízből - mondta a nő.
A víz olyan mocskos volt, hogy Bernadetté háromszor is kiöntötte a tenyeréből, mielőtt a szájához emelte volna. De bárhogy undorodott is, végül engedelmeskedett.
És akkor a gödörből forrás fakadt. Arra járt egy vak ember, aki néhány csepp vizet locsolt az arcába - és visszanyerte a látását. Egy nő, akinek haldoklott az újszülött fia, végső elkeseredésében belemártotta a fiúcska testét a forrásba - pedig aznap a fagypont alatt volt a hőmérséklet. S a kisfiú meggyógyult. Lassan híre ment az esetnek, és ezrek zarándokoltak a barlanghoz. A kislány továbbra is faggatta a nőt, hogy árulja el a nevét, de az csak mosolygott.
Mígnem egy napon "Az" Bernadette-re nézett, és azt mondta:
- Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.
A kislány boldogan szaladt a plébánoshoz, hogy elújságolja neki.
- Az nem lehet - mondta a plébános. - Senki nem lehet egyszerre a fa és a gyümölcs, gyermekem. Menj, és hints rá szentelt vizet.
A pap úgy képzelte, hogy egyedül Isten létezhet a kezdetektől fogva - s az Isten, minden jel szerint, férfi. Itt hosszú szünetet tartott. Majd folytatta.
- Bernadetté meghintette szentelt vízzel. A jelenés gyöngéden mosolygott, de más nem történt. Július 16-án jelent meg neki utoljára a nő. Nem sokkal ezután Bernadetté belépett egy kolostorba, anélkül hogy tudta volna, hogy gyökeresen megváltoztatta a kis falu életét a barlang mellett. A forrás tovább csörgedezett, s a csodák egymást követték.

A történet először Franciaországban terjedt el, azután bejárta az egész világot. A faluból azóta város lett, és teljesen átalakult. Kereskedők árasztották el, szállodák nyíltak benne. Bernadetté úgy halt meg, hogy minderről fogalma sem volt. Szülőfalujától távol temették el. Amióta a Vatikán elismeri a jelenéseket, rengeteg ember próbálja félrevezetni az Egyházat.
Mindenféle csodákat találnak ki, amelyeket később lelepleznek. Az Egyház éppen ezért meglehetős szigorral fogadja az ilyen eseteket: csak az olyan jelenségeket fogadja el csodának, amelyek komoly orvosi és tudományos vizsgálatokon mentek keresztül, és igaznak bizonyultak. De az a forrás ma is megvan, és az emberek ma is meggyógyulnak tőle."

Szeretettel
PC

A király és a Remete...

Korának leghatalmasabb királya udvarába hívatott egy idős remetét.
- Irigykedem egy ilyen szentre, aki oly kevéssel beéri - mondta a király.
- Én pedig téged irigyellek felséges királyom, hisz te még nálamnál is kevesebbel megelégszel. - mondta a remete.
- Mit gondolsz te? Ez az egész ország az enyém - csattant fel sértıdötten a király.
- Pontosan - mondta a vén bölcs. Ám az enyém a mindenség muzsikája, ahogy e kerek világ minden folyója, és hegye. Bennem világít a nap és a hold is, mert lelkemben ragyog a Teremtő. Neked pedig felséges uram csak ez a birodalmad.

Szeretettel
Angyal

Szív...

Annyit azért elmondok, hogy amikor „szívről" beszélek, nem véletlenül keverem össze a jelképes ,Élet Szívét" a testünkben dobogó hús-szívvel, mert amikor ez a hús-szívünk bajba kerül, amikor görcsöt kap és megáll, végzetét gyakran éppen ez az ellentmondás idézi elő: nem tudunk adni vagy kapni szeretetet, s ezért a szívünk magánygőrcsöt kap. Ahogy a tüdőnk levegőt lélegzik ki és be, a szívünk szeretetet, és ha figyeled működését, azt tapasztalod, hogy nemcsak önmagunkért, másokért is hevesen dobog. És ha ez az én-te viszony bajba jut, és a szeretet áramköre zárlatos lesz, a szívünk megszakadhat.

Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilallt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a jaj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nemcsak nekünk ver. Az „Ámor nyila " butácska szimbóluma ezt jelenti: „ Juj, eltaláltál, de ez jó, látod, vérzik is, és fáj. "A szerelem néha valóban halálra sebez. Mert meg akarja szüntetni „magánszívünket ".

Szeretettel
Angyal

Adventi Angyalok ...



Angyalok nélkül elképzelhetetlen az ünnepi készülődés és a karácsony. Angyalok ülnek a karácsonyi asztal körül, és a fenyőfát is díszithetik apró angyalok.

A latin eredetű szó (adventus) megérkezést jelent. A jézus születésére való várakozás, a felkészülés, a reménykedés időszaka. András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes ˝szent idő˝ a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Advent első vasárnapja legkorábban november 27-én, legkésőbb december 3-án lehet.

A régi időkben éjfélkor harangszó hirdette advent, valamint az egyházi év kezdetét. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, ebben az időben az emberek szigorú böjtöt tartottak. Napfelkelte előtt hajnali miséket tartottak, amelyeket ˝angyali misének˝, ˝aranyos misének˝ is neveztek. 1611-ben a nagyszombati zsinat advent első vasárnapjától vízkeresztig megtiltotta az esküvőket, zajos mulatságokat. Egyes elméletek szerint Advent négy hete a Krisztus eljövetele elötti négyezer éves sötétséget szimbolizálja. Ennek az elméletnek nincs igazolása a liturgiában.
Az adventi koszorú hagyományának első nyomait a néprajzkutatók északon, a Keleti-tenger partvidékén és szigetvilágában találták meg. Fűzfavesszőből koszorút fontak és örökzöldet csavartak köré. Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott.
A valódi adventi koszorú készitése a 19. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonába egy hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal díszitették, az élet és fény jelképével.

Az advent az ünnepekre való ráhangolódás, a készülődés ideje.


Advent angyalai
Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal alőször szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.

A második vasárnap angyala
A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készitenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

A harmadik vasárnap angyala
Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

A negyedik vasárnap angyala
A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti. Közben szépen énekel hozzá. Ahozz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie. A béke dalát énekli. Sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek. Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.


˝Karácsonykor az
angyalok a földre szállnak,
térjenek be hozzád
és maradjanak nálad!"


Szeretettel a készülődéshez
Angyal