A lepkevadász ...

... A lepkevadász, csak ült és várt, miközben csodálta a teremtményeket melyek körülvették.

Birtokolni akart és mohó pillantásokkal nézte, kereste a megfelelő példányt.

Amikor megtalálta, könny szökött a szemébe, mert ő szebb volt mindközül, erősebb és nagyobb, mint a többiek.

Tudta a következő pillanatban már megkaphatja, tudta, ha megszerzi, azonnal örökre el is veszíti.

Várt és hallgatta a szíve dobbanását ... próbálta érezni mit súg neki ...

- Ne, ne vidd el, hagyd, hogy éljen ... hagyd, hogy boldog legyen ... élvezd és legyen tiéd örökre röptének pillanata. Ne mozdulj ... várj, a csendben, és a békében rád talál.

Talán felfigyel az újra, az ismeretlenre ... miközben megérint, szíved mélyéig átjár a szerelem.

Az a szerelem, melyet csak az érez, aki anélkül szeret, hogy birtokolni akarna.

Örök szeretettel a legkedvesebb LEPKEVADÁSZNAK akivel valaha találkoztam :)

Angyal

remény ... reménynek

... reményt adni valakinek, mikor már minden remény elveszett?

Igen ez pontosan az a pillanat amikor csak állsz, visszafojtod a lélegzeted, felemel egy kar, egészen az égig... érzed a téged körülvevő egységben azt a tökéletes rendet, amely ha elfordítod a fejed és elhúzod a kezed, soha nem talált volna rád.

Régen jártam itt, csend volt, nem azért mert nem volt mit mondanom, csak vártam, hagytam, hogy menjen minden a maga útján... nem sürgetve semmit és senkit...

De itt vagyok ....

Újra és újra :)

Szeretettel

Angyal