Átváltozás ...

Egy zen mester nem pusztán tanító. A vallásokban csupán tanítók vannak, akik olyan dolgokat tanítanak neked, amikről semmit nem tudsz, és azt kérik, hogy higgy nekik, mert azokat a tapasztalatokat lehetetlen az objektív valóságban megmutatni. De a tanító maga sem ismeri, amiről beszél; ő is csupán elhitte, amit hallott, és most átadja a hitét másoknak. A zen nem a hívők világa. Nem a hívőkhöz, hanem azokhoz a bátor lelkekhez szól, akik képesek eldobni maguktól minden hitet és hitetlenséget, minden kétséget és érvet, vagyis az elmét, és egyszerűen csak belépnek korlátok nélküli puszta lényükbe.

Ez azonban mérhetetlen változásokat hoz majd. Ezért mondom mindig, hogy amíg mások csak a filozófiával foglalkoznak, addig a zen a metamorfózissal, a valódi átváltozással törődik. Ez igazi alkímia: rozsdás vaslényedből aranyat varázsol. De nyelvezetét nem érvekkel és intellektuális elmével, hanem szerető szívvel kell megértened. Vagy egyszerűen csak hallgasd úgy, mint a madarak énekét, nem törődve azzal, hogy vajon igaz-e vagy sem. És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor hirtelen meglátod azt, ami egész életed során elkerülte a figyelmedet. Amit Buddha "nyolcvannégyezer ajtó"-nak nevezett - hirtelen feltárul...

Szeretettel

Angyal

Ünneplés ...

Az élet egy pillanat, amit ünnepelni és élvezni kell. Tedd mulatsággá, ünnepeld, és akkor beléphetsz az igazi templomba. A templom nem a lógó orrúaknak való; soha nem is volt az. Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?

Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. A te betegséged az okosságod. Ne légy olyan bölcs. Mindig tudd, hogy hol a határ, ne ess végletekbe. Ha egy kicsit bolond vagy és egy kicsit bölcs, az jó - mert e kettő megfelelő arányú kombinációjából lesz a buddha...

Szeretettel

Angyal

Om mani padme hum ...

A hat szótagból álló Om mani padme hum mantra (imádság; szanszkrit nyelven, azaz dévanágarí írással

ॐ मणि पद्मे हूँ) a tibeti buddhizmus legismertebb bodhiszattvájához, Csenreszighez (szanszkritül Avalokitesvara; a szeretet és együttérzés bodhiszattvája) kapcsolható: a mantrát Avalokitesvara négykarú (Sadaksari) alakjához kötik.

Az imádság alkalmazása

Az „Om mani padme hum” mantra kőre vésveA „Mani” a tibetiek leggyakrabban használt imádsága, bárki recitálhatja, nem szükséges hozzá a mester előzetes beavatása.

A tibeti buddhisták szerint ha az Om mani padme hum mantrát (imádságot) hangosan vagy magukban ismétlik, azzal felhívják magukra a szeretet és határtalan együttérzés megtestesítőjének tekintett Csenreszig (Avalokitesvara) hatalmas és jóindulatú figyelmét, és megkapják áldását. Ha elolvassuk mantrát, a hatás megegyezik az előzőekkel. A szöveget gyakran kőbe vésik, és jól látható helyre teszik.

A mantra írott formájának az imamalmokon (Mani-kerék) való forgatása is ugyanazt az eredményt hozza. Azokon a vidékeken, ahol a tibeti buddhizmus elterjedt, nagyszámú kis és nagy kerék található, belül az ima szövegével. (Az imamalom használata mindennapos tibeti vallásgyakorlat.)

A buddhisták szerint a dalai láma Avalokitesvara reinkarnációja, a mantrát a tibeti és a mahájána buddhizmus követői egyaránt recitálják.

Az imádság jelentésének értelmezési területei

A mantra hat szótagja tibeti írással Buddha összes tanítását magába foglaló Om mani padme hum szövegű mantrának több jelentése ismeretes.

Elterjedt fordítása, illetve értelmezése az egész szövegnek az „Éljen a lótuszban lévő drágakő” vagy „Nézd csak a drágakövet a lótuszban!” kifejezés.

A szótagok külön-külön való értelmezése Őszentsége, a Dalai Láma szerint:

„Nagyon jó, ha gyakran ismételjük az Om Mani Padme Hung mantrát, de miközben ezt tesszük, figyelnünk kell a jelentésére is. Arra a hat szótagra, amely nagyszerű és egyben hatalmas is. Az első az Om szótag, amely az imádkozó tisztátalan testét, beszédét és gondolkodását szimbolizálja, de egyben Buddha tiszta testét, beszédét és gondolkodását is. Az igaz utat a következő négy szótag mutatja meg. A Mani ékszert jelent és a módszert szimbolizálja: a megvilágosodás, a könyörület és a szeretet ősi szándékát. A Padme jelentése lótusz, és a bölcsességet szimbolizálja. Az egyszerűséget a rendszeresség és a bölcsesség osztatlan egységével lehet elérni. Az osztatlanságot az utolsó, Hung szótag szimbolizálja. Tehát az Om Mani Padme Hung hat szótaga azt jelenti, hogy az osztatlan rendszeresség és bölcsesség útjának gyakorlásával saját tisztátalan testünket, beszédünket és gondolkodásunkat Buddha tiszta testévé, beszédévé és gondolkodásává változtathatjuk át.”

6 Szótag - Mitől szabadít meg? Szamszára-szint

Om elégedettség / büszkeség istenek

Ma féltékenység / szórakozás keresése félistenek / féltékeny istenek

Ni szenvedély / vágy emberek

Pe butaság / előítélet állatok

Me szegénység / birtokolni akarás megváltásra váró kóbor szellemek / éhes szellemek

Hung agresszió / gyűlölet pokol

A hat szótag hatása

A hat szótag segít a szenvedésben való létezés hat színterének a megtisztításában.

az Om megtisztít a boldogsághoz és a büszkeséghez való neurotikus ragaszkodástól, amely az istenek világában létezőket sújtja;

a Ma szótag áldása a nagylelkűség gyakorlásában segít elérni a tökéletességet, a tiszta etika gyakrolásának megvalósítását segíti elő;

a Ni a türelem (a várakozás) és a türelem (mások elviselése) gyakrolását mozdítja elő;

a Päd a negyedik szótag a kitartásban segít tökéletesedni;

a Me a koncentrálásban segít;

az utolsó hatodik szótag, a Hum a bölcsesség gyakorlásában segít.

E hat erény (tökéletesség) útja az, amelyet a három idő (jelen, múlt, jövő) minden buddhája bejár.

Az imádság kiejtése különböző nyelveken Om Ma Ni Pe Me Hum

Om Ma Ni Pad Mi Hung

Om Ma Ni Pe Me Hung (tibeti változat)

An Ma Ni Ba Mi Huang (kínai változat)

"Az Om Mani Padme Hum, hat szótagja azt jelenti, hogy attól a gyakorlattól függően, amely a módszer és a bölcsesség láthatatlan egysége, az ember tisztátlan testét, beszédét és szellemét Buddha tiszta testévé, beszédévé és szellemévé tudja átalakítani."

Örök szeretettel

Angyal

Isteni vezetés...

Séta közben megcsodálta az út szélén nyíló nárciszokat és azon töprengett milyen ékes bizonyítékai is ők a tökéletes rendnek. Annak a körforgásnak, amely a téli álom után, minden évben újra ébreszti a temészetet. Nincs naptáruk, és még csak csörgő órát sem terveztek egyik fűszálba sem, ők mégis tudják, amikor itt az idő.

Sokan mennek el minden reggel, ugyanazon az úton, miközben munkába, iskolába, fontos ügyeiket intézve sietnek, s bizony ritka az a pillanat, amikor csak úgy a pillanat kedvéért megállnak, megcsodálni valamit, ami olyan természetes, pedig éppen létezésével tesz hozzá ehhez a világhoz.

Várta már ezt a tavaszt, mert szívében érezte ez az új idők kezdete és az első meleg nap sugaraival valami végérvényesen megváltozik.

Nem gondolkodott megoldásokon, szíve mélyéig hitte minden álma a kezében van, de kristálytisztán hallotta a csilingelő hangot, aki arra kérte BÍZZ és SZERESS.

- Ennyi volna a feladatom kérdezte, az Angyal pedig mint minden alkalommal fényes mosollyal nézet vissza rá. Igen - válaszolta, ha boldog vagy, azzal újabb esélyt adsz magadnak, hogy minden pillanatot megélj, és közben nem várod azt a pillanatot amely talán soha nem jön el, hanem máris "azzá" változtatod.

Az emberek sokszor azt hiszik, azért vannak itt, hogy küzdjenek és harcoljanak, pedig ha csak egy kicsit is figyelnének a szavunkra, és arra szeretetre amellyel beborítjuk őket, megtapasztalhatnák a forrás szeretetét amelytől származnak.

Csendben sétáltak tovább és ugyan szavakra sem volt szükségük hiszen gondolataik gyorsabban szárnyaltak, mint azt ki lehetett volna mondani, a béke érzésével haladtak tovább az útjukon.

- Honnan fogom tudni? - tette fel mégis váratlanul a kérdést.

Olyan jeleket kapsz, amelyek a semmiből érkeznek és mégis határozott irányba mutatnak. Olyan emberek kerülnek elő, akikkel, azonnal közös hullámhosszon vagy előremutat a kapcsolat. Figyeld a részleteket amint hangokból egy tökéletes szinfóniává áll össze a muzsika. De ami még ennél is fontosabb, hogy amint elbizonytalanodsz, hunyd le a szemed és halld a szíved hangját. Teremtőd így üzen neked, hisz forrón szeret téged.

- Köszönöm, érzem a szereteted, gyere légy ma a vendégem és nézzük együtt a naplementét.

Azt a csodát, amely minden nap ismétli önmagát, amióta a világ VILÁG :)

Örök szeretettel

Angyal

A karma törvénye ...

A múlt tettei és az aktuális sors lefolyása között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítődés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjék, amíg cselekedeteivel meg nem váltja problémásságától, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerűnek.

 

Ezért minden tett, sőt minden gondolat halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat arra vár ugyanis, hogy egy ellentétes mozdulat kompenzálja. A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget – ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni. Teljesen érthető az a széles körű elhárítás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: mi, emberek sok fáradsággal és csinnadrattával összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tűnő elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelősségtől, s a bűnösséget a társadalomra, a betegségkeltő anyagokra vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük őket – mert ha összedőlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük.

Ezek a mai elméleti modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak – azt pedig, hogy a gyakorlatban csődöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen eltussolja. Ha viszont az ember elkezd őszinte lenni önmagával – s az őszinteségnek ez a legnehezebb formája –, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhető fel, ha mindazért, ami történik vele, amit átél, ő vállalja a teljes felelősséget.

A felelősség elválaszthatatlan a dolgok értelmétől – kölcsönösen feltételezik egymást. Korunkban az emberek többsége szenved attól, hogy a dolgok elvesztették értelmüket, pedig ez csak azért van, mert szabadulni próbálnak a felelősségtől. Aki a dolgok értelmét keresi, legelőször is a bűnbe ütközik. Aki a bűnt elfogadja, annak a dolgok értelme megnyilatkozik.

A halál és a testi élet állandó váltakozása az éjszaka–nappal ritmus felnagyítása.

Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk az új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll előttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk – mit élünk át a nap folyamán. Másrészről viszont az új nap lezajlását szükségképpen meghatározza az, amit az előző napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi időben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentős adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot, bár a nap önmagában korlátlan lehetőségeket hordoz. Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt okozati hatása, befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetőségekben is gazdag – ráadásul analóg módon így kell gondolkodnunk minden „új élet” esetében is.

Bizonyos, hogy minden új élet új esély, amely a lehetőségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat, illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisíthetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szőnünk, amit addig szőttünk.

Gondolkodj egy kicsit ...

Szeretettel

Angyal