A múlt tettei és az aktuális sors lefolyása között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítődés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjék, amíg cselekedeteivel meg nem váltja problémásságától, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerűnek.
Ezért minden tett, sőt minden gondolat halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat arra vár ugyanis, hogy egy ellentétes mozdulat kompenzálja. A karma törvénye azt követeli az embertől, hogy sorsáért viselje a teljes felelősséget – ez az a lépés, amelyet korunk embere nem akar megtenni. Teljesen érthető az a széles körű elhárítás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: mi, emberek sok fáradsággal és csinnadrattával összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tűnő elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelősségtől, s a bűnösséget a társadalomra, a betegségkeltő anyagokra vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük őket – mert ha összedőlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük.
Ezek a mai elméleti modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak – azt pedig, hogy a gyakorlatban csődöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen eltussolja. Ha viszont az ember elkezd őszinte lenni önmagával – s az őszinteségnek ez a legnehezebb formája –, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhető fel, ha mindazért, ami történik vele, amit átél, ő vállalja a teljes felelősséget.
A felelősség elválaszthatatlan a dolgok értelmétől – kölcsönösen feltételezik egymást. Korunkban az emberek többsége szenved attól, hogy a dolgok elvesztették értelmüket, pedig ez csak azért van, mert szabadulni próbálnak a felelősségtől. Aki a dolgok értelmét keresi, legelőször is a bűnbe ütközik. Aki a bűnt elfogadja, annak a dolgok értelme megnyilatkozik.
A halál és a testi élet állandó váltakozása az éjszaka–nappal ritmus felnagyítása.
Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk az új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll előttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk – mit élünk át a nap folyamán. Másrészről viszont az új nap lezajlását szükségképpen meghatározza az, amit az előző napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi időben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentős adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot, bár a nap önmagában korlátlan lehetőségeket hordoz. Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt okozati hatása, befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetőségekben is gazdag – ráadásul analóg módon így kell gondolkodnunk minden „új élet” esetében is.
Bizonyos, hogy minden új élet új esély, amely a lehetőségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat, illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisíthetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szőnünk, amit addig szőttünk.
Gondolkodj egy kicsit ...
Szeretettel
Angyal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése