Része vagy a TERVnek...

http://www.youtube.com/watch?v=aOyAIQaF1ao&NR=1

Szeretettel
Angyal

Szállj...

Te nem vagy börtönben, nem vagy kalitkában. Kitárhatod a szárnyaid, és tiéd az egész égbolt. A Hold, a Nap, az összes csillag mind-mind hozzád tartozik. Beleveszhetsz a végtelen kékségbe... Csak hagyd ott végre azt a kalitkát, lépj ki belőle, és tiéd az egész égbolt. Tárd ki szárnyaid, és repülj a nap felé, mint egy sas madár. A belső égbolton, a belső világban a szabadság a legnagyobb érték - minden más, még a boldogság és az eksztázis is csak másodlagos mellette. Ezerféle virág van, szinte megszámlálhatatlan, de mind csak a szabadság légkörében életképes...

Szeretettel

Angyal

Bízz ...

Ne vesztegesd az életed olyan dolgokra, amiket nem tarthatsz meg. Bízz az Életben. Csak akkor leszel képes elhagyni a "tudást", csak akkor tudod félretenni az elmédet, ha bízol. A bizalommal pedig valami óriási dolog tárul fel előtted. Akkor az életed többé nem közönséges élet: isten teljesen feltölt és eláraszt. Amikor a szív ártatlan, a falak pedig eltűntek, összekapcsolódsz a végtelenséggel. Nem érzed magad becsapottnak; nincs semmi, amit el lehetne tőled venni. Amit el lehet tőled venni, az meg sem érdemli, hogy megtartsd. Amit pedig nem lehet tőled elvenni, azért miért aggódnál? - azt senki nem veheti el tőled, az lehetetlen. A valódi kincset nem veszítheted el...

Noénak örök szeretettel...

Angyal

Várakozás ...

Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...

Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját...

Szeretettel

Angyal

LIN...

19. Lin 

KÖZELEDÉS

(Képjel: Egy vezető irányítja a sokaságot. Támogatja, naggyá teszi az alatta lévőket.)

Jó idők közelednek.

A felemelkedés, a beteljesedés ideje közeledik.

Valami jelentős érlelődik - valami új.

Látod, hogy a jósjelben a Jang erők emelkednek fölfelé - és csökken a sötét Jin ereje. A „közeledés” itt alulról fölfelé és fölülről lefelé történik: valaki lentről fölemelkedik, egyre világosabbá válik, több erőhöz, képességhez, hatalomhoz, lehetőséghez jut - s ugyanakkor, aki magasan áll, együtt érzőn leereszkedik, mint a jó vezető, aki szereti, neveli, fölemeli az alatta állókat; mint az angyalok és mesterek, akik fáradhatatlanul segítenek; mint a jó tanítók, akik naggyá teszik tanítványaikat.

„A Közeledésnek magasztos sikere van. Előmozdító az állhatatosság. A nyolcadik hónapban jöhet a baj.” A „nyolcadik hónap” itt a tavasz utáni őszt jelenti. A virágzás utáni hervadást. Az emelkedés utáni hanyatlást.

A Bölcs a következőket tanácsolja: érik a beteljesedés, de ne siettesd! Ne akarj türelmetlenül, túl korán följutni a csúcsra. S főleg ne engedd, hogy a kezdeti sikerek a fejedbe szálljanak. Amit kapsz: tekintsd ajándéknak. Akkor jársz helyes úton - középen -, ha jó és rossz fölött állsz. Se szerencse, se balszerencse ne szédítsen meg. A sikert az ember alázatos, szorgalmas, odaadó munkával éri el. De amikor eléri, minderről könnyen elfeledkezik. Gőgös lesz, beképzelt, mohó, elégedetlen. Az ego még többet akar, összes zsebét teli akarja tömni, mint aki csak egyszer szüretelhet. Retteg, hogy mindez nem lesz az övé, és ettől a félelemtől el is veszít mindent.

Ne ess ebbe a hibába! Isten ad - és elvesz.

Most valószínűleg kapni fogsz, de ha beletapadsz az ajándékba, elveszíted azt, amiért kaptad: elveszíted a szabadságodat, benső békédet. Ne válj külvilág-függővé. A siker bent van!

Gondolatok

A bölcs azt mondja:

„Az Igaz Ember gondolkodni tanít, kimeríthetetlenül. Az Igaz Ember mindenkit védelmez s elfogad.”

Így kell másokhoz közeledni. Jó és rossz jön-megy az életben; most jön a jó, s aztán jöhet a rosszabb periódus, de ami változatlan és örök, hogy az Igaz Ember mindenből tanul, s szüntelenül tanít - még a halála pillanatában is. Toleranciája nem ismer határokat: nagy az Isten állatkertje, benne minden lény más, de szeretetre méltó s az ő védelme alatt áll!

Ezt a mondást gyakran hordozzák tárcájukban azok a vezetők, akik virágzóvá tették vállalkuzásaikat. A beteljesülés akadálya a tudatlanság s az összeférhetetlenség. A kettő összefügg. Aki megérti a másságot: bölcs. Az Igaz Ember jele benned, hogy tudni akarsz, s tudóvá teszed környezetedet - s kivétel nélkül mindenki, bárki és bármilyen, védőszárnyaid alá kerül. Először megszereted - s utána tanítod őket! (Óvakodj a szeretet nélküli tanítástól! Az csak agitáció - ami pedig ártalmas!) Amikor az emberek érzik, hogy megérted, szereted s óvod őket (sokszor a saját hülyeségüktől!), akkor szívesen tanulnak majd tőled, és jó érzéseik tudássá nemesednek.

Nagy eredményekhez nemcsak „pozitív” érzés, de tudás is kell. Nemcsak érezni, tudni is kell, mit, miért! (Néha, amikor elfogadtam másokat olyanoknak, amilyenek: kivirágzott körülöttem az élet! Itt nem „toleranciáról” volt szó! Nem arról, hogy csupán eltűrtem, hanem megértettem őket! Óriási különbség valakit elviselni vagy mélyen megérteni, s másságát megszeretni!

Harcművészek ebben a jósjelben a győzelem lehetőségét pillantják meg. Ezért fokozottan vigyáznak az időszerűségre! A közelgő diadaltól nem kapnak vérszemet. Hagyják beérni, hideg fejjel. A növekvő jó lehetőségbe nem szédülnek bele, kivárják a legjobb lehetőséget!

S utána nem vesznek bele a győztesek mámorába!

(Sokszor rontottam el ígéretes helyzetet a túl korai lelkesedésemmel!)

A vonások közül az alsó három arról szól, hogyan segítsd az eredmény kibontakozását -a felső három pedig arról, hogyan válj a beérő helyzet urává.

Vonások

1. Találkozás közeledik. Üdvös kitartani.

Ami összevaló, egymásra lel. (Ez a „Hszien”, a 31. jósjel: „összehangolódás”.) Ami érik, annak sok síkja van: együttműködés, társulás; önmagammal, a szellemvilággal való jó kapcsolat. Érleld és érlelődj, kitartóan.

2. Találkozás közeledik. Üdv. Minden előnyös.

Inspiráló hatás, kapcsolat, lehetőség érik. Élj vele bátran. Még nem látod át, hogy jövőd fájának milyen ágai-bogai lesznek, de a helyzet biztató. Ha valaki a Sorsát éli, nem kérdés, mi a „kedvező” vagy a „kedvezőtlen” - mert sorsunk megcsinálásánál nincs üdvösebb.

3. Édes közeledik. Semmilyen irány nem előnyös.
Ha bánatos vagy emiatt: nem hiba! Kívül édes - belül keserű. Ne ragadj bele a közeledő helyzetbe, bármilyen jónak, előnyösnek, „édesnek” látszik is. Még ha fájdalmas is, leplezd le a kísértést, s menj tovább! Messzebb van az igazi cél!

4. Kiteljesedés közeledik. Nincs hiba.

Figyelj: csúcspont közeledik. Tudod, mit kell tenned, s tedd is meg. Nem magadért teszed. Légy nyitott önmagad s mások felé!

5. Bölcs közeledés. A Nagy Vezetőhöz illő. Üdv.

Bölcs az, akit nem érzelmei, nem csupán értelmi „információi”, hanem lényének tisztánlátó Közepe vezeti. Tudja, kiben bízik: s arra rábízza a közös ügyek intézését. A „jó vezetőt” munkatársairól, beosztottjairól lehet megismerni. A sors ura csak az lehet, aki tudja, mi a sorsa. Most juthatsz el oda, hogy tudod, mit lépj, mert látod, mi a helyes s a helytelen - látod a következményt. És hogy felelsz azokért, akiket az élet „alád” rendelt.

6. Nagylelkű közeledés. Siker. Hibátlan.

Végre megérted az embereket. Nemcsak egójukat, de lényük isteni szívét és sorsukat is látod. Ilyenkor bármit teszünk: igazságos. Tudod, mit tégy, s ezt már nem csak magadért teszed! Beteljesülés. Oszd meg másokkal, amit kapsz, legyen az szellemi, lelki vagy anyagi érték. A varázsló varázshatalma másokért van. Ezért sohasem veszti el. Ezt ne feledd!

Szeretettel Angyalnak
MP

A lélek útja...

Hogy mikor milyennek látjuk a Világot, sokszor külső körülményeink határozzák meg, s pont ebben a mágikus pillanatban veszítjük el a befelé figyelés erejét.

Hallgatod a híreket, olvasod az újságokat, követed a közösségi portálok üzenő falát, s közben észre sem veszed, nem a saját utadat járod.

Amikor az álmaidat keresed, a szívedre hallgatsz, amikor megfelelni akarsz, akkor az eszedre, de belső békét, önmagad szeretetét, soha nem fogod a külvilágtól megkapni.

S, hogy miért nem?

Mert nem egyedi és megismételhetetlen vagy, hanem csak valami másolata. Követed a tanítókat, beilleszted életedbe a tanaikat és elégedetten hátradőlsz, pedig a hangok még nem élnek benned, és nem szólal meg a zene rajtad keresztül.

Személyes történeted vár rád, soha senki nem élheti, érezheti és keresheti meg rajtad kívül, mert ez csak a tiéd. Akárhány milliárd ember is él a Földön, nincs kettő egyforma, és ha tömeget követed, hol marad a lelked hangja? Minden bátorságodra, kitartásodra és életed folyamán összeszedett önbizalmadra szükséged lesz, ha az útra lépsz ahol még senki sem járt. Amikor pedig megteszed az első lépést a legfontosabb segítőd és vezetőd, saját belső hangod lesz.

Ki kell zárnod a külvilágot, mert ha csak az elágazásoknál is, de megint kívülről, várod a megerősítést, azzal újabb esélyt adsz annak, hogy eltévedj.

Ha képes vagy megélni, hogy eddigi életed, minden tulajdonságod, tetted, a környezetedtől kaptad, és ezt a megfelelő helyen kezeled, akkor esélyt kapsz, hogy felépíts valami újat, ami igazán te vagy.

A változás olyan szembetűnő lesz, hogy az emberek elkezdenek figyelni, és természetesen, mivel ők is a külvilágból élnek elkezdenek tiltakozni, némelyek tagadni. Árral szemben úszni soha nem könnyű, de ne feledd célja volt születésednek.

Amikor befelé figyelsz olyan tudáshoz férsz hozzá, melyhez képest 6 év az egyetem falai között merő időpocsékolás, kivéve, ha pontosan azon a pályán vagy a diplomáddal, ahol lenned kell, a saját utadon, a változás és a fejlődés útján. Ha őszintén szétnézel az ismerőseid közt, akik diplomával rendelkeznek, akkor nézd meg hányan boldogok közülük. Hiteltelenné válsz, bármit csinálsz is az életedben, ha közben nem vagy boldog.

Rendkívüli jelzőtáblák a betegségek.

Ha nem érted meg, hogy az orvostudomány, csak okozatokat képes gyógyítani, de képtelen okokat megszüntetni, menthetetlenül elvesztél. Nem ismered fel a lelked vészjelzését, az üzenetet, hogy letértél az útról. Nem a feladatodon dolgozol, és miközben gyógyszereket kapkodsz, egyre mélyebbre nyomod a kiváltó okokat. Ez pedig képes elvezetni a teljes összeomlásig és némely esetekben a halálhoz is.

Új házat építeni, a régi helyére, csak akkor tudsz, ha a régit eltakarítod, és az alapokat is biztonságosan kiásod. Hiába is akarsz csak tetőt cserélni, amikor testi tüneteid világosan mutatják, hogy az alapban bizony repedések vannak és az egész inogni is fog addig, amíg nem nézel szembe a múltaddal.

Soha ne nyugodj bele a fél magyarázatokba, mert ezekkel csak odázod a saját egészséged visszaszerzését. Ez ugyan csak egy jelzőtábla az úton, de ne feledd, itt minden rólad szól.

Figyelj, ÉREZZ és ne állj meg!

A csoda TE VAGY ...

ÖRÖK Szeretettel

Angyal

Te erős leszel a végén?

http://www.youtube.com/watch?v=Q4f_UNMNONA

Nem adhatod fel SOHA ...

Szeretettel
Angyal

Kapcsolódás...

Először meditálj, légy boldog, és akkor elönt a szeretet. Akkor csodálatos lesz másokkal lenni, és csodálatos lesz egyedül lenni is... Minden egyszerűvé válik. Nem függsz másoktól, és te sem teszel másokat függővé magadtól. Akkor az igazi barátság lesz. Sosem lesz belőle kapcsolat, mindig csak egy kapcsolódás lesz. Kapcsolódsz, de nem csinálsz belőle házasságot. A házasság félelemből születik, a kapcsolat szerelemből. A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal. De amint úgy látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok ennél a kereszteződésnél ketté válnak, mondj búcsút, és légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett neked; mindazért az örömért, boldogságért és csodálatos pillanatért, amit megoszthattál vele. Gyötrődés és fájdalom nélkül - egyszerűen különváltok.

Szeretettel

Angyal

Úton ...

"A Zen azt mondja, hogy az igazság nem alapulhat autoritáson, nem alapulhat a hagyományokon, a múlton. Az igazság egy radikális, személyes felismerés. Neked magadnak kell megtalálnod.

Az ismeretek gyűjtése veszélytelen dolog. Az egyéni tudás utáni kutatás azonban rendkívül kockázatos. Senki nem garantálhatja az eredményt. Ha azt kérdezed tőlem, hogy garantálok-e neked bármit is, akkor csak azt mondhatom: nem tehetem. Én csak a veszélyt garantálhatom - mindössze ennyi bizonyos. Én csupán egy olyan hosszú kalandot garantálhatok neked, ahol minden esélyed meglesz arra, hogy eltévedj, és soha ne érj célba.

De egyvalami biztos: maga a kutatás segíteni fog a fejlődésben. Én csupán a fejlődésedet garantálhatom. Veszélyes lesz; áldozatokat kell majd hoznod, minden nap ismeretlen, felderítetlen vizeken kell evezned, és nem lesz térképed, ami segítene, nem lesz kísérőd, aki vezetne. Igen, milliónyi veszély leselkedik rád; sokszor letérsz majd az útról, és el is tévedsz - de ez az egyetlen módja annak, hogy fejlődj.

A bizonytalanság az egyetlen mód a fejlődésre - az, ha szembenézel a veszéllyel, ha elfogadod az ismeretlen kihívását."

Szeretettel

Angyal

Elragadtatás...

Elérkezik a péntek, az ember hazatér, és maga elé veszi a héten el nem olvasott újságokat. Bekapcsolja a tévét, leveszi a hangot. Feltesz valami zenét. A távirányítóval ide-oda váltogatja a csatornákat, eközben megkísérel belemélyedni a lapokba és a zenébe.

Az újságok nem bírnak új tartalommal, a tv adások folyamatosan ismétlődnek, és a kazetta is unásig ismert. A felesége neveli a gyerekeket, feláldozván fiatal éveit, anélkül, hogy valójában értené az asszony miért is, teszi. Illetve egy magyarázat mégis csak bevillan minderre: ” Hát ez az élet... ”

Nem, az élet nem ez. Az élet elragadtatás. Próbáld meg felidézni, hová zártad el ezt a lelkesedést. Aztán foglald bele asszonyodat, és gyermekeidet is, és így folytasd a keresést, mielőtt túl késő. A szeretet nem zárja el senki elől azt a lehetőséget, hogy kövesse álmait...

 

Szeretettel

Angyal

Osztozás ...

„Gyakran könnyebb szeretni, mint szeretve lenni...

Nehéz másoktól elfogadni a segítséget, gondoskodást. Azok a kísérletek, hogy függetlennek látsszunk, meghiúsítják hogy mások kinyílváníthassák szeretetüket. Sok szülő, mikor időssé válik, esélyt sem ad arra, mintegy elorozza azt a lehetőséget, hogy gyermekeik kimutathassák, viszonozhassák ugyanazt a szeretetet, és gondoskodást, amit egykor tőlük megkaptak. Sok férj, (és feleség) amikor csapás éri, szégyell függeni másoktól. Ez azt eredményezi, hogy a szeretet vizének éltető cseppjei senki szomját nem fogják oltani. Fogadd hát el mások szeretetét.

Engedd, meg hogy segíthessenek, erőt adhassanak neked, hogy tovább léphess. Ha a segítő szeretetet tisztán és alázattal fogadod, akkor megérted majd, hogy a Szerelmetesség se nem adás vagy elfogadás - hanem osztozás..."

Szeretettel

Angyal

Lucifer igaz története ...

Egyszer, nagyon-nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, és úgy ragyogott, mint egy újszülött csillag, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein, és szeretettel nézett teremtményeire.

Elnézte az állatokat és a madarakat, a fákat és a virágokat, a tengereket és a hegyeket, aztán elnézte az embereket...

És szerette mindegyiküket, és azok is szerették őt.

De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik.

Ő pedig mondá:

"Elnéztem az embert, és láttam az irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincsen más, akit szerethessen. Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen, amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja:

"Szeretem az Urat" ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.

Ahhoz pedig, hogy ez így legyen, kell lennie valakinek, aki ellenkezni fog Velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el,

egyedül hozzám fordul-e. Szóljatok ti, angyalok, melyikőtök tenné meg ezt az irántam való szeretetből, ki hagyná el színemet az idők végezetéig?

Ki tagadna meg engem és kísérelné meg az embert velem szembefordítani azért, hogy az a saját szívében dönthesse el, kit akar szolgálni?"

Akkor az angyalok mind elfordították orcáikat és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett, és mindegyiküket megkérdezte:

"Megtennéd ezt Értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából? Ki?"

De azok csak könnyeztek és mondták:

"Én nem, óh Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem!" - és elfordultak. Az Úr pedig leült a legmagasabb hegy csúcsára, és bánat töltötte el a szívét. És akkor odament Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje, Lucifer, az arkangyal, akinek neve: "Aki a fényt hozza"

A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét az ő kezébe téve könnyezett, és könnyein át felajánlotta az Úrnak önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig, hogy az megismerhesse a szabad akaratot.

"Hát nincs senki más, aki megtenné ezt Értem?" - kérdezte az Úr.

"Csak te volnál az, szerettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?"

És az angyalok egyike sem válaszolt.

Akkor felállt az Úr, és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől, és így az megismerhesse a szabad akaratot.

Aztán így szólt Luciferhez:

"És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát. És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened, és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról!

De hogy megkönnyítsem szenvedésedet, teljesítem egy kívánságodat."

"Mi legyen az?"

Akkor Lucifer, a hajnali csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle, és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa, hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt.

És megkapta az engedélyt.

Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől.

A sötét szemű Uriel, az ezüstszárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael könnyezték és átölelték őt. Azután Michael, a harcos angyal feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert, és messzire elhajította őt az Úr színe elől. És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és egy éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag.

És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát, és kísérti az embert az Úr ellenében.

De valahányszor azok megtagadják őt, egy kurta órára ott ül, mint egy fekete szikla a mennyek kapuja előtt, és testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki...

Gyökössy Endre

A BÁL ...

Csend volt. A csarnokban mindenki lélegzetvisszafojtva várta az utolsó táncot. Azt a táncot, mely egyszerre volt lezárása a gondtalan diákéveknek, s mely egyben nyitánya lett egy új korszaknak.

Felcsendültek a jól ismert dallamok és a hetvenkét pár egyszerre mozdult, hogy a hosszú hónapok gyakorlásaként bemutassák a tanultakat. Önmagában persze ez elég száraz leírása lenne annak, melynek tegnap este a részese lehettem, hiszen sorsok, utak találkoztak és járták egyetlen lélegzetben azt a pillanatot, amit csodának hívnak.

A szeretet szárnyán repültek és a mosolyokban ott volt az összefogás és az egység, amely ebben a korszakban összeköti a fiatalokat. Oly sokszor vádolják őket közönnyel, érzéketlenséggel, csak azért mert már nem a 100 éves norma szerint élik az életüket, de ha igazán veszed a fáradságot és bemész, közéjük érzed a szeretetet, a bizalmat, a figyelmet és a segíteni akarást, amellyel képesek eggyé válni.

Minden lány, mint meséből előlibbenő hercegkisasszony fogta partnere kezét és forgott elragadtatott tekintetek százai előtt. Valóra vált egy álom ... nem volt múlt és jövő, csak a most létezett. Az a pillanat, amiben feloldódva olyan boldogságot érzel, hogy megsemmisülve állsz és élvezed, csak vagy.

Aztán egy újabb tánc, és már édesapád karjaiban táncolsz. Az ő karjában, aki annyira szeret és büszke rád. Aki még emlékszik az első bizonytalan lépéseidre, az első szavaidra. Aki mindvégig ott állt a háttérben és sokszor dobogó szívvel várta, hogyan fogsz dönteni. Leugrasz a szakadék széléről és repülsz, vagy még félsz és bizonytalan vagy? Azt hihetnéd, nem figyelt, pedig én tudom, ő ott volt akkor is amikor nem láttad, és küldetését pontosan azzal teljesítette, hogy hagyott dönteni, egyedül megbirkózni az életeddel.

A szeretet oly sokszor álruhában járja táncát, mi pedig elfordítjuk a tekintetünket és duzzogunk, hogy nem mutatja meg magát abban a formában, ahogyan képzeljük. Persze sok-sok évvel később ott a bizonyosság, hogy valami történt, de a pillanatot már elszalasztottuk.

Büszke vagyok rád, rátok, kik oly őszintén vagytok képesek élni az életet, kik még hisztek az álmaitokban és szerettek őszintén elvárások nélkül.

Azt kívánom, hogy táncoljátok át az életet, pontosan, úgy ahogyan tegnap tettétek. Hallgassatok a szívetekre, mert az mindig tudja a helyes irányt...

Örök szeretettel Pnak és Anak

Angyal

http://www.youtube.com/watch?v=2GFgwJiWaJE

A harmadik ...

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.


Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! – nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.


Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!


Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.


Szeretettel
Túrmezei Erzsébet

Közép ...

A Férfi és nő között a „közép” az „Ember”, akinek látását nem homályosíthatja el sem a „hím”, sem a „női” látásmód, mert akkor kapcsolatuk nemcsak „ráncigálós” lesz, hanem valamilyen formában embertelen is. Az ilyen kapcsolatok rendszerint csak ágyban jók, ott sem sokáig. Tartós párkapcsolat csakis akkor jöhet létre, ha mindkettőjükben szóhoz jut az „ember” is. Lelkem közepéből magamra is rá tudok pillantani. Csaknem személytelenül. Mintha nem is én lennék... Mintha nem is velem történne az egész... Mintha nem is résztvevője, csak szemtanúja lennék életemnek... Aki megtalálta lelke közepét, az önmagára talált; az lát, tud, ért, s amit tesz, helyes és pontos. Egy céllövő nem süti el addig a fegyverét, amíg meg nem találta nemcsak szemével a céltábla, de figyelmének összpontosításával a saját lelke közepét is. Ekkor ugyanis a legnyugodtabb, a legbiztosabb, a legpontosabb. A Csung azt üzeni a Jóskönyvben, hogy találd meg Középpontodat. - 20 - Vigyázz, kibillentél, ne lépj, mert feldőlsz vagy feldöntenek! Mielőtt cselekszel, húzódj a „Közép”-be, s teremtsd meg egyensúlyodat. 5. Kire hallgatsz magadban? Hányszor mondjuk: „Tudtam, de nem hallgattam magamra!” Természetesen ilyenkor is „magunkra” hallgattunk, csak nem arra a „magunkra”, aki tudta, hanem arra, aki „rosszul tudta”. Van egy énünk, aki tudja, mi jó, s van egy, aki csak azt hiszi, hogy tudja, de nem tudja. „Van egy jobbik énje is”- szoktuk mondani valakiről, aki rendszerint csak a „rosszabbik énjét” mutatja. A Ji-king jobbik énünket úgy hívja: „csün-ce”, a másikat, a tudatlant pedig úgy, hogy „hsziao zsen”. Mindkettőt ismered magadban...

Szeretettel

MP

Mélység ...

Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól félőrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.

— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.

Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfiát.

SZ

A

Az én imám érted ...

A szemeid, melyek megpillantották ezt az üzenetet, ne lássák meg az ördögöt, a kezek, melyek elküldik ezt az üzenetet másoknak, ne munkálkodjanak hiába, a száj mondjon áment erre az imára és nevessen mindörökké. Maradj meg Isten szeretetében, amint elküldöd ezt az imát mindazoknak, akik a listádon szerepelnek. Legyen szép az életutad! Bízz Istenben teljes szíveddel és Ő nem fog megfélemlíteni téged, mert Ő maga a Legfőbb, Legfenségesebb, Leghatalmasabb, Legcsodálatosabb, Legirgalmasabb Úr!

Égi atyánk, Legdicsőségesebb és szerető Isten, Hozzád imádkozom, bőséggel áldd meg családomat és engem. Tudom, hogy te elfogadod azt, hogy a családhoz mások is tartoznak, mint egy apa, anya, nővér, fivér, férj és feleség, vagyis mindazok is, akik hisznek és bíznak Benned. Atyám, most küldök fel hozzád egy imát, kérem áldásodat nemcsak arra, aki ezt az bejegyzés olvassa nekem, hanem önmagamra és azokra is, akik ezt továbbküldik. És tudom, hogy az ide illesztett imát elmondók imái - akik hisznek és bíznak Benned - erősebbek, mint bármi más a világon. Előre is köszönöm áldásaidat.

Istenem, Atyám, mentsd meg az olvasót most nyomban az adósságától, és az adósság terheitől. Áraszd ki rám Isteni Bölcsességedet, hogy jó gazdája lehessek mindannak, amit adtál nekem Atyám, hogy megismerhessem, milyen Dicsőséges és Fenséges vagy és hogyan engedelmeskedjünk, hogyan kövessük Igédet, hogyan legyen a hitünk akkora, mint egy mustármagé, hogy kiáraszd ránk áldásaidat. Köszönöm azokat az áldásaidat, melyeket eddig kaptam, azokat is, melyeket még adni fogsz, mert tudom, hogy még nem tetettél meg mindent velem. Jézus nevében imádkozom. Ámen...

 

Szeretettel
Angyal

A karácsony igaz története ...

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyerekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen énekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után Apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.

Kis idő múltával Nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénember-hangján:

Aztán tudjátok-e – kérdezte - , hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?

Akkor született Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s Nagyapánk bólintott rá.

Ez igaz – mondta - , mert hogy Ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön.

Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.

A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”

Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. „Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette.”

„Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, akik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok.” Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz melege mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.

„Édesanyám, éhes vagyok . . .” – nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. „Miért nem eszed meg magad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz.” „Az nem baj, ha én meghalok – felelte az asszony, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.” S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.

A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:

„Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megoszthatnám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!” Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.

S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alátekintett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be Nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén - , én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.

 

Szeretettel

WA

Világosság ...

Régen Japánban papírból készült lampionokat használtak. A bambusznád által összetartott papír óvta a meggyújtott gyertyát a széltől. Egyszer egy vak meglátogatta a barátját, s amikor hazaindult, felajánlottak neki egy lampiont. Az csak nevetett rajta.

- Éjjel vagy nappal, mind egyforma az nekem! - mondta. - Ugyan mi hasznát venném én a lampionnak?

A barátja ellenvetette:

- Igazad van. Ahhoz, hogy hazatalálj, semmi szükséged sincs rá. De talán megóvna attól, hogy valaki beléd rohanjon a sötétben.

Így aztán a vak ember a lampionnal indult neki az útnak. Egy kis idő elteltével azonban valaki úgy nekirohant, hogy még fel is lökte.

- Te gondatlan fráter! - kiáltotta a vak. - Hát nem láttad ezt a lampiont?

- Testvér - engesztelte az idegen - a gyertyád kialudt.

Biztonságosabban jársz a saját sötétségedben, mint más világosságában...

Szeretettel

Angyal

Fejlődés ...

Élt egyszer egy rabbi, akit a nép Isten embereként tisztelt. Nem telt el úgy nap, hogy hatalmas tömeg ne gyűlt volna össze az ajtaja előtt tanácsára, gyógyulásra vagy egyszerűen csak a szent ember áldására várva. Ha a rabbi beszélni kezdett, a tömeg az ajkán csüngött, és itta minden szavát.

Volt azonban a tömegben egy kötekedő alak, aki egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy ellene mondjon a mesternek. Megfigyelte a mester gyengeségeit, gúnyt űzött hibáiból a tanítványok nagy rémületére. Azok úgy is tekintettek rá, mint magára a megtestesült ördögre.

Egy nap az "ördög" megbetegedett, és meghalt. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel. Külsőleg persze az alkalomnak megfelelő ünnepélyes arcot vágtak, de a szívük örült, hogy ez a tiszteletlen eretnek nem fogja többé félbeszakítani a mester lelkesítő beszédét, és nem fogja többé kritizálni viselkedését.

Ezért aztán az emberek meglepődtek, amikor a mestert őszintén szomorúnak látták a temetésen. Amikor az egyik tanítvány később megkérdezte, hogy vajon a halott túlvilági sorsa miatt szomorkodott-e, azt válaszolta:

- Nem, nem. Miért szomorkodnék egy barátom miatt, aki már a mennyországban van? Magam miatt bánkódtam, mert ő volt az egyetlen barátom. Itt mindenki tisztelettel vesz körül, ő volt az egyetlen, aki ellentmondott nekem. Attól félek, hogy miután ő elment, én sem fejlődöm tovább.

És e szavak után a mester, sírásra fakadt.

Szeretettel

Angyal

TE ...

Megismerni csak akkor tudlak, ha részt veszek benned, ha belülről éllek meg. Ha nem csak látlak és tudok rólad, de érezlek is - ha "én" minden idegszálammal megtapasztalom milyen "te"-nek lenni....

Ezt nem lehet kívülről, csakis belülről. A megismerés a "jártál bennem" - "jártam benned" kölcsönös élménye. Ismerem a titkos utcáidat, lelkedet és tested rezdüléseit, érzékenységed, magányodat, vadságodat vagy félelmedet - azt, hogy mersz-e szeretni egyáltalán. Tudsz-e adni s elfogadni? - most derül ki valójában. Mert amit adsz azt, most magadból adod. A titkaid adod - amit féltesz, amit rejtesz, azt adod - és azt fogadod el tőlem is...

Szeretettel
MP

A(nak) Hintaló...

Egy kétségbeesett házaspár kihívta sürgősen a gyermekpszichológust, mert nem tudták, hogy mit tegyenek kisfiukkal, aki a szomszédfiú hintalovára ült, és nem volt hajlandó többé leszállni róla. Annak ellenére nem, hogy otthon három hintalova is volt, hajthatatlanul a barátja lován akart lovagolni. Amikor megpróbálták lehúzni onnan, úgy elkezdett sikítozni és üvölteni, hogy azon mód békén hagyták.

A pszichológus először is megegyezett a bérében, aztán odament a gyerekhez, gyengéden megcirógatta a haját, lehajolt hozzá, és mosolyogva súgott valamit a fülébe. A fiú abban a pillanatban leszállt a lóról, és szelíden követte szüleit haza.

- Milyen varázslatot űzött azzal a gyerekkel? - kérdezték a csodálkozó szülők.

A pszichológus előbb elkérte kialkudott bérét, csak azután válaszolta:

- Egyszerű. Csak lehajoltam, és azt mondtam neki: Ha nem szállsz le arról a lóról ebben a pillanatban, úgy megverlek, mint szódás a lovát. Engem ezért fizetnek, szóval komolyan mondom.

Mielőtt megbüntetsz egy gyermeket, kérdezd meg magadtól, nem te vagy-e vétségének az oka.

Szeretettel

Angyal

jel ...

szeretlek …

Látás ...

Egy idős ember életének nagy részét azon a szigeten élte le, amelyet a világ egyik legszebb területének tartanak. Amikor visszatért a nagyvárosba, hogy nyugdíjas éveit ott töltse, valaki így szólt hozzá:

- Biztosan gyönyörű lehetett annyi éven át a szigeten élni, amelyet a világ egyik csodájának tartanak!

Az öregember eltűnődött rajta egy kicsit, ezt mondta:

- Az igazat megvallva, ha tudtam volna, ennyire híres, jobban megnéztem volna.

Az embereket nem arra kell tanítani, hogy hogyan nézzenek. Csupán azoktól az iskoláktól kell óvni, amelyek megvakítják őket.

SZ

AdM

A bölcsesség ...

Egy fiatalember jött a mesterhez, és azt kérdezte:

- Körülbelül mennyi idő kell ahhoz, hogy elnyerjem a megvilágosodást?

- Tíz év - mondta a mester. A fiatalember meghökkent.

- Olyan sok? - kérdezte hitetlenkedve. Mire a mester:

- Nem, tévedtem. Neked húsz év is kell.

- Miért dupláztad meg az éveket? - kérdezte a fiatalember.

- Ha jobban belegondolok, a te esetedben meglesz az harminc is - mondta a mester.

Egyesek sosem tanulnak meg semmit sem, mert túl hamar fogják fel a dolgokat. A bölcsesség valójában nem valamilyen állomás, ahová megérkezel, hanem az, ahogyan utazol. Ha túl gyorsan utazol, nem látod a tájat.

Talán a legjobb módja annak, hogy másfelé menj, ha nagyon pontosan tudod, hogy hová akarsz jutni. Nincs mindenki elveszve, csak aki álldogál.....

SZ

A

A boldogság nyomában ...

Akkor jutott eszembe Thomas Jefferson és a Függetlenségi Nyilatkozat ...  Az áll benne, hogy jogunk van az élethez, a szabadsághoz és a boldogságra való törekvéshez. Azon gondolkodtam, Jefferson mit érthetett a boldogságra való törekvés alatt? Talán azt, hogy egy életen át csak törekszünk a boldogságra, de sosem érhetjük el, hiába is teszünk meg mindent.

Honnan tudhatta ezt?


SZ
Angyal

Ima ... érted

Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem a számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásért imádkoztam.

 

Szeretettel

Angyal