Isten útjai kifűrkészhetetlenek ...

- Menjünk a hegyekbe ahol az Isten lakik - kérte egy lovag a barátját. - hogy bebizonyítsam az Úr minden tudása abban áll, hogy rábírjon azokra a dolgokra, amiket elvár tőlünk, ám folyamatosan csak növeli a terhünket, ahelyett, hogy csökkentené.

- Rendben én azért megyek, mert hiszek az Ő kegyelmében, és az út ennek lesz a példája. - felelte a másik.

Éjjel meg is érkeztek a hegycsúcsára…
Kisvártatva egy hang szólt hozzájuk a sötétben:

- Rakjátok meg a lovaitokat azokkal a kövekkel, amit a földön találtok.

- Látod?!- csattant fel az első lovag .- Egy ilyen fáradságos út után még azt várná el,hogy egy még súlyosabb terhet cipeljünk. Hát én nem engedelmeskedem!
Társa tette, amit a hang parancsolt.

Pitymallatkor a hegy lábához ért a jámbor lovag, és a felszentülő nap első sugarai rátűztek a magával vitt kövekre, ekkor látta: hogy mindegyik színtiszta gyémánt.

A mester mondja: Isten útjai kifürkészhetetlenek; ám mindig a javunkat szolgálják.

Szeretettel

Angyal