Annyit azért elmondok, hogy amikor „szívről" beszélek, nem véletlenül keverem össze a jelképes ,Élet Szívét" a testünkben dobogó hús-szívvel, mert amikor ez a hús-szívünk bajba kerül, amikor görcsöt kap és megáll, végzetét gyakran éppen ez az ellentmondás idézi elő: nem tudunk adni vagy kapni szeretetet, s ezért a szívünk magánygőrcsöt kap. Ahogy a tüdőnk levegőt lélegzik ki és be, a szívünk szeretetet, és ha figyeled működését, azt tapasztalod, hogy nemcsak önmagunkért, másokért is hevesen dobog. És ha ez az én-te viszony bajba jut, és a szeretet áramköre zárlatos lesz, a szívünk megszakadhat.
Alig van ember, aki ne érezte volna, amikor gyermeke vagy kedvese bajba került, a szívébe valami tényleg belenyilallt. Lehet, hogy az a nyíllal átszúrt piros szív, amit gyermekkorunkban a falra mázoltunk, ezt az élményt ábrázolta. Ez a jaj!", ez a mellkasunk mögötti szúrás jelzi a szívek titkos összekötöttségét. Ilyenkor döbbenünk rá, hogy a szívünk nemcsak nekünk ver. Az „Ámor nyila " butácska szimbóluma ezt jelenti: „ Juj, eltaláltál, de ez jó, látod, vérzik is, és fáj. "A szerelem néha valóban halálra sebez. Mert meg akarja szüntetni „magánszívünket ".
Szeretettel
Angyal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése