Karácsony ...

Csillagfényes álmaid váljanak valóra,
legyen ünnep lelkednek minden nap és óra.
Kerülje a bánat örökre el házad,
érjen annyi boldogság, mit ember csak kívánhat!


Ha olykor mégis gyötör az élet,
azért most örülj a jónak, a szépnek.
S szívedben csendüljön mind az ének,
hogy vannak, akik szeretnek téged!


Boldog karácsonyi ünnepeket!

Szeretlek
Angyal

Ha sírsz ...

Ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi. Valamikor te is az voltál, és léted első leckéi közt ott volt a sírás is, mert a sírás szere is az élet része.

Soha ne feledd szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel. Sikolts, zokogj oly hangosan, ahogy érzed. Hisz a gyermek is így sír, ismeri a leggyorsabb módszerét, miképpen szabadulhat meg attól, ami a szívét nyomja.

Megfigyelted - e már, azt, ahogy egy gyermek véget vet a sírásnak?

Azért apadnak el hirtelen a könnyei, mert valami megzavarja pergésüket. Ami új kalandra csábítja.

Ezért szakad meg azonnal a gyermekszemekből patakzó könnyek árja. Ez számodra is gyógyír lehet szíved fájdalmára, de csak akkor, ha úgy sírsz, mint a gyermek.

Szeretettel

Angyal

Az életöröm napja :)

A mai nap remek alkalom arra, hogy valami szokatlant tegyünk. Például táncra, perdülhetünk az utcán munkába menet. Egy ismeretlen szemébe merülve egyetlen pillantás elteltével szerelmet vallhatunk neki. Olyan tanáccsal szolgálhatunk a főnökünknek, ami nevetségesnek hathat, olyan ötlettel amilyet eleddig még nem adtunk.

A Fény Harcosai megengedhetik, és meg is engedik maguknak az ilyen napokat. Ma sírhatunk olyan ősrégi igazságtalanságok miatt, amik a szívünket nyomják. Felhívhatunk valakit, akinek megesküdtünk többé nem beszélünk vele,(ám akitől szeretnénk, ha üzenetet hagyna a rögzítőnkön.)

Legyen a mai nap más, mint a többi, töltsük meg ennek a napnak a krónikáját különleges történésekkel. Ma minden botlásra engedélyt és bocsánatot kapunk. Hisz ez a nap az életöröm napja ...

Szeretettel

Angyal

Őrangyalunk szava...

A nyíltságot rendszerint egyfajta gyanakvással fogadjuk. Ám tegyük szívünkre a kezünket, életünkben melyik kihagyott helyzet volt a több az, amelyik azért maradt el, mert féltünk a nyíltságtól, vagy az, amiben nem mertük vállalni a kockázatot?

Egy ugyanilyen kihagyott ám észrevétlen ziccer az idegenekkel való nem szóba elegyedés is, hisz az ember nem bizalmas csak úgy másokkal, olyanokkal, akiket nem ismer. Nem szokás ügyes-bajos dolgainkat vadidegenekkel megosztani még a legfelszínesebb módon sem. És úgy véljük, így van rendjén, ha ezt tesszük.

Végül arra jutunk, hogy bajainkra nincs orvosság, az Élet nem segít. Távolságtartásunk biztosítja fontosságunk, és magabiztosságunk illúzióját. A valóságban azonban ezzel csak őrangyalunk megnyílvánulását, megjelenését akadályozzuk meg mások szaván keresztül.

Szeretettel

Angyal

Alku a sorssal ...

Az ókori Rómában létezett egy látnoktársulás, Szibillákként ismeretesek, akik kilenc könyvben megírták a római birodalom jövendőjét. A jóslatokat elvitték Tiberius császárhoz:

- Mennyit fizessek a könyvekért? - firtatta Róma ura

- Száz arany aureust – Felelték a Szibillák.

Tiberius haragra gerjedt és elzavarta őket. A javasok három könyvet elégettek, majd visszatértek a hadvezérhez.

- Az ár változatlan - mondták a császárnak.

Tiberius felkacagott és tiltakozni kezdett: miért is fizessen hat könyvért annyit, amennyibe a teljes kilenc kerül. A Szibillák távoztak, három kötet ismét a lángok martaléka lett, és a maradékkal visszamentek a császárhoz.

- Az ár maradt - közölték. Tiberiuson úrrá lett a kíváncsiság, és úgy döntött fizet. Ám nem volt mit tegyen, be kellett érnie a birodalomról szóló töredék jóslatokkal.

Erre mondja a mester:

„Az élet egyik fontos tanítása ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk.”

Szeretettel

Angyal

Befelé fordulás ...

A befelé fordulás egyáltalán nem fordulás. Amikor befelé mész, akkor nem mész sehová. A befelé fordulás mindössze annyit jelent, hogy eddig folyton a vágyaidat kergetted, üldözted és hajszoltad, és a végén mindig csalódnod kellett. Mert minden vágy szenvedést von maga után, mert a vágyak sosem hoznak beteljesülést. Soha nem érsz el sehová, a kielégülés lehetetlen. Amint megérted, hogy a vágyak kergetése sehová nem vezet, egyszer csak megállsz. Nem erőfeszítés következtében állsz le... mert ha szándékosan fékezed le magad, akkor ismét elkezdtél rohanni, csak most egy másfajta módon - még mindig vágyakozol; lehet, hogy most a vágynélküliségre vágysz, de ez is vágy.

Ha erőfeszítéseket teszel, hogy befelé fordulj, akkor azzal pont kifelé fordulsz. Minden erőfeszítés csak kifelé sodorhat téged.

Minden utazás kifelé irányul - nincs befelé vezető út. Hogy tudnál befelé utazni? Hisz már most is ott vagy: amint elmozdulsz onnan, kifelé mozdulsz. Mikor megállsz, az utazásnak vége; amikor elmédet már nem ködösítik el a vágyak, akkor bent vagy. Ezt értjük befelé fordulás alatt. De ez nem befelé fordulás - egyszerűen csak nem mész többé kifelé.

Szeretettel

Angyal

Isten útjai kifűrkészhetetlenek ...

- Menjünk a hegyekbe ahol az Isten lakik - kérte egy lovag a barátját. - hogy bebizonyítsam az Úr minden tudása abban áll, hogy rábírjon azokra a dolgokra, amiket elvár tőlünk, ám folyamatosan csak növeli a terhünket, ahelyett, hogy csökkentené.

- Rendben én azért megyek, mert hiszek az Ő kegyelmében, és az út ennek lesz a példája. - felelte a másik.

Éjjel meg is érkeztek a hegycsúcsára…
Kisvártatva egy hang szólt hozzájuk a sötétben:

- Rakjátok meg a lovaitokat azokkal a kövekkel, amit a földön találtok.

- Látod?!- csattant fel az első lovag .- Egy ilyen fáradságos út után még azt várná el,hogy egy még súlyosabb terhet cipeljünk. Hát én nem engedelmeskedem!
Társa tette, amit a hang parancsolt.

Pitymallatkor a hegy lábához ért a jámbor lovag, és a felszentülő nap első sugarai rátűztek a magával vitt kövekre, ekkor látta: hogy mindegyik színtiszta gyémánt.

A mester mondja: Isten útjai kifürkészhetetlenek; ám mindig a javunkat szolgálják.

Szeretettel

Angyal