2010. szeptember 20., hétfő

Nyolc vers a szellem képzésére - Gese Langri Tangpa

1. Eltökélten, hogy a mindent adó ékkőnnél is
    értékesebb legmagasabb célt
    elérem az összes fény javának szolgálatára -
    tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt!

2. Találkozzak bárhol, bárkivel,
    tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak,
    és szívem legmélyéből, tisztelettel
    tartsak mindenki mást fölöttem állónak!

3. Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben,
    s amint zavaros gondolataim, s érzelmeim támadnak,
    szembe nézve velük szilárdan, hárítsam el azokat,
    mert rám és másokra is bajt hoznak!

4. Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt
    bántó jellemű lényeket látok,
    tekintsem őket ritkán talált értéknek,
    mintha drága kincset leltem volna!

5. Ha mások, irigységből fakadóan,
    igazságtalanul bántanak, rágalmaznak s gúnyolnak,
    vállaljam magamra a vesztést,
    s a győzelmet nekik adjam!

6. Ha valaki akinek segítséget nyujtottam,
    vagy akiben erősen bizakodtam,
    szerfelett fájdalmas módon bántalmaz,
    tekintsem még őt is becses tanítómnak!

7. Röviden: közvetlenül és közvetve ajánljak fel
    minden jótéteményt s örömet a lényeknek
    -  mint anyáimnak - és vállaljam csendben magamra
    minden szenvedésüket és fájdalmukat!

8. Mindezen cselekedeteimnek a nyolc világi aggály
    szennyétől érintetlenek maradjanak,
    s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát
    kötödéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak!

A nyolc vers a szellem képzésére első hét versszaka a belső ösvény módszer oldala kiművelésének gyakorlataival foglalkozik. Ezek az együttérzés, az egyetemes segítőkészség, a törekvés a tökéletes felébredettség buddha állapotának elérésére stb. A nyolcadik versszak azokkal a gykorlatokkal foglalkozik, melyek az ösvény bölcsesség oldalának kiművelésére irányulnak.

2010. szeptember 18-19. Budapest

His Holiness The XIV.Dalai Lama ...

Találkoztam valakivel…. egy emberrel…
egy emberrel aki jelenlétével megváltoztatta ezrek életét egyetlen pillanat alatt.
A csend és a nyugalom amely átitatta a termet olyan energiaként emelt fel, hogy sokszor hol a könnyeim potyogtak, hol a levegő tűnt el…

Mondanivalóját és tanításait, átitatja a szeretet, a béke és szabad akarat tisztelete.
Válaszol a kérdésekre, anélkül, hogy bármiről is megpróbálna meggyőzni, pusztán mint lehetőséget villantja meg előtted a világot az ő szemein keresztül.
És bizton állíthatom, hogy ezen két nap alatt az egész világ felvonult. Amit ő képvisel az egyesít embereket, országokat, földrészeket, és vallásokat…

Leírhatatlan az, az energia, ami őt körülveszi. A sok ezer éves tradíció és alázat, melyben benne van az egész univerzum. Természetes, ahogy érkezik, ahogy van, ahogyan beszél, és ahogyan a szemedbe néz, mindent átható és ismerő pillantásával. Megérezheted, milyen a világ nyelvét érteni és beszélni és milyen részévé válni valaminek, amit előtte el sem tudtál képzelni.

Ha egyszer megadatik, mert kéred, ne hagyd ki, a vele való találkozást, mert igenis hatással lesz az életedre. Merd és vállald, hogy másképp érzel, látsz és élsz meg dolgokat… még akkor is, ha oly sokszor furcsán néznek rád emiatt.

Számomra a legfontosabb üzenete az volt, hogy a belső békére való törekedés és ennek elérése a legfontosabb, amelyet keresni kell önmagunkban, mert soha semmilyen anyagi dolog nem fogja meghozni számunkra a vágyott érzést. Természetesen, az, hogy ülsz és imádkozol kevés ahhoz, hogy jobbá tedd a világot. Ha az utadat járod, van esélyed, hogy megtaláld a kincset, amelyért jöttél. Miközben emberekkel találkozol, akiknek átadhatod a benned már meglévő tapasztalást, ezzel is segítve, hogy ők is haladjanak.

Miközben beszél érezhető az a figyelem, amellyel megszólít és a legapróbb rezdülésekre is reagál. Tanításait hallgatva ráébredtem, hogy ő az első ember, akivel találkoztam aki buddhista vallás tanai szerint éli az életét. Érdekes kettőssége, hogy az én életemben ő volt az első, miközben vallása számára szintén ő a legmagasabb méltóság, az első.

A fordítások szünetében, lehunyt szemmel imádkozik ezzel is erősítve a rá figyelő sokezres tömeg hitét. Miközben látom azt a szoros gyűrűt mely testőrségből áll és körülveszi, tisztában vagyok azzal, hogy a színpad előtt ülő tanítványok és mesterek koncentrációjának következtében semmi bántódása nem eshet. Ezek az emberek akik ebben a világban élik az életüket, tudatuk hatalmát, már olyan mértékűre fejlesztették, hogy sem a materializálásban, sem a pusztításban nem akadályozhatná meg őket, semmilyen földi hatalom, és mégis teljes bizonyossággal érzed, hogy vigyáznak rád. Mert ők ezért vannak itt, ezért tanultak és ezt szeretnék megosztani veled is, ha kéred.

Szabad akaratodban, azonban mint, senki más ők sem fognak befolyásolni, körülvesznek, feltöltenek, megáldanak, aztán utadra bocsátanak, a felismerés lehetőségével a szívedben, hogy talán ez az, és lehet hogy, egyszer visszatérsz.

Az első vallás, mellyel találkoztam, hol nem a külsőségek számítanak, legbelül érzed, hogy nem is választhatod, ha nem tudom magad átadni neki. Itt nem kérnek számon, csak magadnak tartozol elszámolással, és talán pont ez teszi olyan nagyon emberivé, hiszen a felelősségvállalás a mai világban talán nem a legnagyobb erény.

Amikor a kérdéseidre válaszol, látod a csatornát felette, amelyből az információkat egyenes neked, hozzád közvetíti. Látod a pillangó táncát, aki a semmiből egyszer csak körültáncolja a színpadot és a rajta lévő oltárt, majd teljesítve küldetését a semmibe veszik.

Aztán elfárad, nagyon, egyre jobban, és a segítők is egyre szorosabban veszik körbe, de még egy történet, még egy kis humor, még egy az ő kifogyhatatlan mosolyából.

Ülsz, és azt kívánod, bárcsak örökké tartana, de mint ő is mondta, fel kell állni, és tenni kell, hiszen a világnak csak így van esélye a változásra. Ott voltam, vele, nála, megpihentem és feltöltődtem, megértettem, mennyi minden vár még rám.

Szeretnék nektek is adni egy ajándékot, valamit, amit elolvasva talán még jobban megértitek az ő üzenetét. Egy 8 versből álló imát, melyet ott kaptam…

Örök Szeretettel és Áldással

Angyal




























2010. szeptember 6., hétfő

Félelem...

Miért olyan nehéz őszintén feltárni valaki előtt a lelked legrejtettebb titkait?
Miért kerít hatalmába a félelem, hogy vajon mit fog szólni hozzá?
Félsz és talán meg sem tudod fogalmazni, hogy mitől, csak érzed a jeges szorítást és a mindent elsöprő kétségeket.
Képes megérteni, érezni? Ha fel nem is foghatja de érzed, hogy érdekli, mert fontos neki...

Hullámhosszokat egymásra hangolni talán a legnehezebb, mert türelemre és tengernyi szeretetre van szükség hozzá. Aztán amikor végre mindkét fél legyőzi a félelmeit, lassan és nagyon apró parányi léptekkel elindul valami, amiből talán csoda születik.

Meg megállsz, mély levegőt veszel és figyeled, hogy mit érzel...
A szívdobogás bizony annak a jele, hogy a szív túl sok terhet hordoz és éppen tisztul. Nehéz ilyenkor a lét, mert a fájdalmakat letenni, bizony fájdalommal jár, még akkor is, ha sok éve elfeledted már. Sokszor nem is gondol az ember arra, hogy egy egy elfeledett emlék, mennyire hatással van a mindennapjaira... talán nem is sejti, hogy egy még el nem engedett sérelem, tartja fogva.

Miért oly nehéz szavakba önteni azt ami a fejedben jár, amit gondolsz? Amikor nem világosak az érzések és feszít a kettősség, akkor mi az ami segít meghozni a helyes döntést?

Megengedted valaha bárkinek hogy, a mélyére tekintsen valaminek, amit talán te magad sem értesz még?
Persze meztelenre vetkőzni fényes nappal a fő utca közepén, felér azzal, hogy bizony őrültnek kiálltanak, és mégsem érted, ez a fogalom kinek a szemszögéből született ... de tény, hogy megnyitni egy nagyon régen bezárt szívet, főleg ha te magad sem tudod, kinél maradt a kulcs és vissza kaptad e egyáltalán ... félelemmel jár.
Amikor új utat választunk, olyat melyen talán senki nem járt még azelőtt, bizony szintén félelemmel jár. Lehet magyarázni, és nagy eszméket lebegtetni, de a képlet, ahogyan te is mondanád, ennél sokkal egyszerűbb, mert az új és az ismeretlentől egész egyszerűen félek. Én is, te is, mint bár melyikünk, csak a többség soha nem vallja be.


HŐS vagyok :) HERO :)
Mindent értesz és látom a mosolyod :)

Szeretettel
Angyal

2010. augusztus 27., péntek

Ne félj ... veled vagyok

Noénak ... örök szeretettel
Angyal


"– Veronika az egyetlen, aki nem akar örökre itt maradni a Villetében. És ez
mindannyiunkat elgondolkodtat: és mi? Mi mit keresünk itt?
Eduard bólintott.
– Tegnap éjjel én is azt kérdeztem magamtól: mit keresek ebben a
szanatóriumban? És rájöttem, hogy sokkal izgalmasabb lenne kimenni a térre, vagy
a hármas hídra, vagy venni egy almát és az időjárásról beszélgetni a színház előtti
piacon. Persze szembesülnöm kellene néhány kellemetlenséggel, amiket már el is
felejtettem: befizetendő számlákkal, akadékoskodó szomszédokkal, értetlen vagy
gúnyos tekintetekkel, a gyermekeim szemrehányásaival, a magánnyal. De úgy
gondolom, hogy ez mind-mind hozzátartozik az élethez, és jobban tesszük, ha
elfogadjuk őket, mint ha nem veszünk róluk tudomást. Azt hiszem, ma hazamegyek
a volt férjemhez, csak azért, hogy azt mondjam neki: „köszönöm”. Mi a véleményed?
– Semmi. Talán én is menjek haza a szüleimhez, és én is mondjam nekik ugyanezt?
– Talán. Tulajdonképpen mindenről mi tehetünk. Mások is átélik ugyanezeket a
nehézségeket, mégsem úgy viselkednek, mint mi. Mi a legkönnyebb utat
választottuk: egy másik világot.
Eduard tudta, hogy Marinak igaza van.
– Újra akarom kezdeni az életem, Eduard. El akarom követni azokat a kis
bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég
bátorságom. Ezentúl bátran szembeszállók a pánikkal, amely bármikor visszatérhet,
de már nem félek tőle, mert tudom, hogy nem halhatok bele, még csak el sem
ájulok, legfeljebb kimerülök egy kicsit. Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket
arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az
illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék
a kalandokat, és főleg ÉLJENEK! A katolikusoknak a Bibliából idézek, a
muzulmánoknak a Koránból, a zsidóknak a Tórából, az ateistáknak Arisztotelésztől.
Semmi pénzért nem mennék vissza ügyvédnek, de azt megtanultam, hogyan lehet
meggyőzni az embereket. Minden tudásomat arra fogom használni, hogy
előadásokat tartsak azokról a férfiakról és nőkről, akik rájöttek az élet értelmére, és
akiknek az írásai egyetlen szóban összefoglalhatók: „élj!”.

Ha élsz, Isten is veled él. Ha viszont nem mersz kockáztatni, ő is visszavonul a
távoli Mennyekbe, és csupán filozófiai elmélkedés tárgya lesz. Ezzel mindenki
tisztában van. De senki nem meri megtenni az első lépést. Talán mert fél, hogy
őrültnek nézik. Mindenesetre nekünk már nem kell ettől tartanunk, Eduard. Mi már
megjártuk a Villetét."

Paulo Coelho Veronika meg akar halni


2010. augusztus 19., csütörtök

Mese ...

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."

A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiálltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"

És a sodrodó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland...
 
Szeretettel
Angyal

2010. augusztus 16., hétfő

Várlak ... ?

vagy ...

Érkeztél, mint egy jelenés és olyan dimenziókat zúditottál rám melyek eddig messze elkerültek.
Megismerni mindet merő álmodozás, de megélni azt ami megérint, már sokkal valóságosabb. Sokszor félünk és amitől félünk, pont ott kell szembenéznünk önmagunkkal. Vállalod, vagy sem, elkerülni nem tudod!
Eldobni az életed talán a legegyszerűbb választás, de a következményekkel itt is számolnod kell, mert azzal, hogy kiszálsz a körhintából a szédülés még ott lesz, viszont nem jön a megnyugtató csend.
Forog minden tovább, de neked már nem lesz lábad, hogy lépj, nem lesz karod, hogy ölelj és csak kevesek lesznek akik láthatnak téged...

Miért választanád ezt, miért adnád fel, amikor tudod, minden gyógyul, miközben változik csak hagyni kell, megtörténni. Kezdetben csak a fókuszodon kell változtatnod, aztán a karod kinyújtani és végezetül az első lépéssel az útra lépni...

Angyal