értékesebb legmagasabb célt
elérem az összes fény javának szolgálatára -
tartsak mindenkor nagy becsben minden lényt!
2. Találkozzak bárhol, bárkivel,
tekintsem magam mindenkinél alacsonyabbnak,
és szívem legmélyéből, tisztelettel
tartsak mindenki mást fölöttem állónak!
3. Vizsgáljam elmém minden cselekvésem közben,
s amint zavaros gondolataim, s érzelmeim támadnak,
szembe nézve velük szilárdan, hárítsam el azokat,
mert rám és másokra is bajt hoznak!
4. Ha bármikor vétkektől és szenvedéstől terhelt
bántó jellemű lényeket látok,
tekintsem őket ritkán talált értéknek,
mintha drága kincset leltem volna!
5. Ha mások, irigységből fakadóan,
igazságtalanul bántanak, rágalmaznak s gúnyolnak,
vállaljam magamra a vesztést,
s a győzelmet nekik adjam!
6. Ha valaki akinek segítséget nyujtottam,
vagy akiben erősen bizakodtam,
szerfelett fájdalmas módon bántalmaz,
tekintsem még őt is becses tanítómnak!
7. Röviden: közvetlenül és közvetve ajánljak fel
minden jótéteményt s örömet a lényeknek
- mint anyáimnak - és vállaljam csendben magamra
minden szenvedésüket és fájdalmukat!
8. Mindezen cselekedeteimnek a nyolc világi aggály
szennyétől érintetlenek maradjanak,
s felismerve az összes dolog merő téveszme voltát
kötödéstől mentesen, minden béklyómtól szabaduljak!
A nyolc vers a szellem képzésére első hét versszaka a belső ösvény módszer oldala kiművelésének gyakorlataival foglalkozik. Ezek az együttérzés, az egyetemes segítőkészség, a törekvés a tökéletes felébredettség buddha állapotának elérésére stb. A nyolcadik versszak azokkal a gykorlatokkal foglalkozik, melyek az ösvény bölcsesség oldalának kiművelésére irányulnak.
2010. szeptember 18-19. Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése