Ma egy hónapja, hogy a 31. szülinapodat ünnepeltük.
Emlékszem mennyire vártad, milyen nagyon készültél ...
19-én délelőtt egy kétségbeesett hívás ébresztett, hogy eltűntél.
Azonnal hívtalak kétségbeesetten, többször is egymásután, de a vérem megfagyott és tudtam nagyon nagy baj van :(
Csak percekre adatott meg, hogy részt vegyünk egymás életében, mégis tanítottál és tanítottalak.
A veszekedéseink után is mindig egy mosollyal zárult a nap, hiszen pontosan tudtuk, ezeken a tanításokon túl kell esnünk ...
Viszont ha jól emlékszem ígéretet tettél arra, hogy mindig felállsz, mindig mosolyogsz és mindig újrakezded!!!
Nem sikerült :(
Szövetséget kötöttünk, melyből te egyszerűen kiszálltál...
Tudom, hogy itt, vagy, hallom, hogy beszélsz hozzám, de itt a te síkodon, én már nem tehetek érted semmit.
Drága Mosolyangyal, kacagj tovább és ha itt az idő újra találkozunk...
"Vannak emberek akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének ...
és attól, hogy a VILÁG mégsem annyira SZAR.
Vannak akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz, még a rossz dolgokhoz is,
hogy nem mernek változtatni!
Az ilyen emberek feladják, és ha ők feladják mindenki veszít !!!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése