Elment ő, a valaha élt legnagyobb tanító ...
Mitől volt a legnagyobb? Csakis attól, hogy én őt választottam. Általa éltem és tapasztaltam meg az életet, ő mutatott utakat, melyeket mindig magam választhattam. Ma már tudom a korlátok és a határok is csiszolták azt az érzéket, amivel döntesz a szabad akaratod szerint ...
Nem siratom, hiszen ahol ő most van, olyan hely, ahová mindenki visszavágyik, s mégis a légtornász bizonytalanságával állok a magasban , aki élete első ugrására készül védőháló nélkül!
Miközben tudom, már nem foghatom meg kezét, és csillogó kék szemeibe sem nézhetek többé érzem, itt van velem ...
A szeretete óv és ölel ... de mégis hiányzik :)
Soha egy pillanatra sem foglak feledni és igérem, otthon újra találkozunk !
Nagyon szeretlek ....
Angyal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése