"A piramisokról Santiago hallani sem akart. Az előző este óta nehéz és szomorú volt a szíve. Mivel a kincsért elmenni egyet jelent azzal, hogy el kell hagynia Fátimát.
– Elvezetlek a sivatagon keresztül – mondta az alkimista.
– Az oázisban akarok maradni – tiltakozott Santiago. – Már megtaláltam Fátimát. Nekem ő drágább, mint a kincs.
– Fátima a sivatag asszonya – válaszolta az alkimista. – Tudja, hogy a férfiaknak el kell menniük, hogy visszajöhessenek. Ő már megtalálta a kincsét: téged. Most azt várja, hogy te is megtaláld, amit keresel.
– És ha úgy határozok, hogy maradok?
– Az oázis bölcse leszel. Van elég aranyad, hogy sok juhot és tevét vegyél magadnak. Feleségül veszed Fátimát, s az első évben nagyon boldogok lesztek. Te megtanulod szeretni a sivatagot, s megismered mind az ötvenezer pálmát. Figyeled, hogyan nőnek és tanúskodnak az állandóan változó világról. És egyre többet fogsz érteni a jelekből, mivel a sivatag minden tanítók legjobbika.
A második évben eszedbe jut, hogy létezik a kincs. A jelek elkezdenek sürgetőleg emlékeztetni erre, te pedig igyekszel majd, hogy ne figyelj rájuk. Tudásodat csak az oázisnak és lakóinak hasznára fordítod. A törzsi vezérek hálásak lesznek neked érte. A tevék gazdagságot és hatalmat hoznak neked.
A harmadik évben is a kincsről és Személyes Történetedről fognak hozzád szólni a jelek. Éjszakákon át járkálsz majd az oázisban, Fátimából pedig szomorú asszony válik, mert magát okolja, hogy megszakítottad utadat. Te azonban szerelmet adsz neki, amelyet ő viszonoz. Eszedbe jut, hogy ő sosem marasztalt, hiszen a sivatag asszonya tud várni a férjére. Így nem fogod őt hibáztatni. De sok éjszakán keresztül járkálsz a sivatag homokjában és a pálmák között, s azt mondod majd, talán tovább kellett volna menned, jobban hinned Fátima iránti szerelmedben. Mert az, ami az oázisban tartott, saját félelmed volt attól, hogy nem térsz vissza. Ekkor a jelek azt fogják mutatni neked, hogy a kincsed örökre el van temetve.
A negyedik évben elhagynak a jelek, mert nem akartál hallgatni rájuk. A törzsi vezérek megérzik ezt, és megfosztanak tisztségedtől. Ekkor már gazdag kereskedő leszel, sok tevével és rengeteg áruval. De hátralévő napjaidban a pálmák között és a sivatagban fogsz bolyongani azzal a tudattal, hogy nem teljesítetted be Személyes Történetedet, és most már túl késő van hozzá.
És nem fogod megérteni soha, hogy a szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem igazi szerelem, nem olyan, amely a Világ Nyelvén szól.
Az alkimista eltörölte a fölrajzolt kört, s a kígyó fürgén eltűnt a kövek között. Santiagónak eszébe jutott az üvegárus, aki mindig szeretett volna elmenni Mekkába, meg az angol, aki egy alkimistát keresett. Arra a nőre
gondolt, aki bízott a sivatagban, s a sivatag egy napon elhozta neki a férfit, akit szeretni vágyott."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése