Születésnapodra ...

Életed regényében új fejezetre
Nyithatsz friss, üres, beiratlan lapot,

Ne tekints múltadra, a befejezettre,
Fogadd el az új lehetőséggel teli napot,


Kívánom hogy mindig, mindig az legyen
Melletted akit magad mellett látni vágysz,


Kívánom veled közös lélegzetet az vegyen,
Akitől te is csak ennyit, s nem többet vársz,


Tegyen boldoggá aki erre érdemes
De képes, és ezt akarja is,


Legyen minden napod kellemes
Éjszakád nyugodt, reggeled friss,


Legyen melletted mindig barát
Aki mosolyodban és bánatodban osztozik,


Éld mindig egy boldog élet hosszú nyarát,
Álmod olyan ne legyen mi szertefoszlik, beteljesedetlenül,

Érj el mindent amire vágysz,
Csak néha gondold meg magadnak mit is kívánsz,


Kísérjen mindig azok szeretete,
akiket egykor, most, majd, vagy örökre,
A sors veled egy közös fejezetbe vetette,


Akkora ajándékot amekkora Te vagy
Nem adhatok, nincs akkora nagy és szép dolog,

Egyszerűen csak ennyit kívánhatok
Őszintén... Sok boldog születésnapot.  ;)

Thomas ...

A mester mondja:

„Ha álmaink útját járjuk, híven kövessük végig azt. Ne térjünk le róla, ne csábuljunk el megnyíló

kiskapuknak a „hát én pontosan nem is ezt akartam” magyarázkodás ürügyével. Mert az ilyen

magvakból kudarc terem.

Járjuk az utunk, még ha lépteink bizonytalanok is, még akkor is, ha tudjuk jobban is, tehetnénk. Ha elfogadjuk a jelen adta lehetıségeket, akkor kétség sem fér hozzá, hogy azokat a jövőben jobbá tesszük. Ám ha korlátainkkal szemellenzősen bánunk, vagy tagadjuk azokat akkor ezek mindig szándékaink megszabadíthatatlan béklyói, lesznek.

Választott utunkkal bátran nézzünk szembe, és ne tartsunk mások bíráló megjegyzéseitıl. Ám

mindenek felett, ne engedjük meg magunknak, az önostorozás bénító fényőzését.

A Teremtő vélünk lesz, álmatlan éjszakáinkon, és az Ő szeretete felszárítja majd a könnyeink.

A Jóisten kedveli a vitézeket.”

Szeretettel
Angyal

Mit csinálsz ma este ?

Mit tennél, ha a mai este lenne az utolsó? Hmmm? Mit tennél? Átalakítanád az estéd? Talán fontosabb lenne, hogy olyanokkal legyél, akiket szeretsz, nem? Talán megbocsátanál a másiknak, vagy bocsánatot kérnél az elkövetett hibákért? Talán kimutatnád mit érzel? Talán más lenne a fontos... amire most nem igazán figyelsz. Az életben gyakran elfelejtjük, mi is az igazán fontos? család, barátok, szerelem. Igen a SZERETET, a legfontosabb, amely összetartja ezeket!

Az igazi értékekre figyelj, mert csak ezek tehetnek igazán boldoggá!

Mit csinálsz ma este ???

Szeretettel
Angyal

11 perc ...

Ha most el kéne mesélnem valakinek az életemet, megtehetném úgy is, hogy független, bátor és boldog nőnek gondoljon. De ez nincs így, mert megtiltottam magamnak, hogy kimondjam azt a szót, ami sokkal fontosabb, mint a tizenegy perc: szerelem.

Egész életemben úgy gondoltam, hogy a szerelem egyfajta önkéntes rabszolgaság. Ez hazugság: csak akkor van szabadság, amikor szerelem is van.

Aki teljesen át tudja adni magát az érzésnek, aki szabadnak érzi magát, az szeret igazán.

És aki igazán szeret, az szabadnak érzi magát.

Ezért hiába minden élmény, tapasztalat, felfedezés, amit átélhetek - az egész nem ér semmit. Remélem, hogy ez az időszak hamarosan véget ér, és újra elkezdhetem keresni önmagam - egy férfi tükrében, aki megért, és nem okoz fájdalmat.

De micsoda ostobaságokat fecsegek? Hiszen a szerelemben senki sem bánthatja a másikat. Mindannyian felelősek vagyunk azért, amit érzünk, és soha nem hibáztathatjuk a másikat.

Sokszor éreztem magam megsebezve, amikor elvesztettem azokat a férfiakat, akikbe szerelmes voltam. De ma már biztos vagyok benne, hogy senki sem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit.

Ez az igazi szabadság megtapasztalása: bírni a legfontosabb dolgot a világon, anélkül hogy birtokolnánk.

............................

Találkozások ...

“Ha valakivel találkozol, gondolj arra, hogy a találkozás mögött ezer és ezeregy ok rejlik. Minden emberi kapcsolat szent egymásratalálás. A másik emberben önmagad másik felét ismered fel, minden vonásában saját vonásaidat látod meg. Amit róla gondolsz, magadról gondolod. Amit vele teszel, magaddal teszed. Amit róla képzelsz, azt magadról képzeled ...Mindaz, amit neki kívánsz, egy napon veled fog megtörténni.”

Szeretettel
Angyal

ANGYALI TÖRTÉNET ...

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.

A család udvariatlan volt, és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat. Ehelyett egy kis helyet kaptak a hideg pincében.

Amikor kinyújtóztak a kemény padlón, az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt. Amikor a fiatalabb angyal kérdezte, miért, az idősebb angyal így felelt:

- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

A következo éjjel mindketten egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat, ahol ők jól aludtak.

Amikor a következő napon a Nap felkelt, az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét. Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.

- Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki - vádolta. - A második családnak kevese volt, és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.

- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal. - Amikor a nagyház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van. Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg. Amikor a utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a halál angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam a tehenet.

"A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A madár ...

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.

Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.

De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni: És megijedt.

Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni, és irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.

És egyedül érezte magát.

És azt gondolta: „Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”

A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.

A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: ”Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztántartsa a kalitkáját.

Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.

Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.

A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.

„Miért jöttél”- kérdezte a halált.

„Hogy újra együtt repülhess a madaraddal” – felelte a halál.

„Hagytad volna, hogy mindig repüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”

Paulo Coelho: Tizenegy perc