Csend volt. A csarnokban mindenki lélegzetvisszafojtva várta az utolsó táncot. Azt a táncot, mely egyszerre volt lezárása a gondtalan diákéveknek, s mely egyben nyitánya lett egy új korszaknak.
Felcsendültek a jól ismert dallamok és a hetvenkét pár egyszerre mozdult, hogy a hosszú hónapok gyakorlásaként bemutassák a tanultakat. Önmagában persze ez elég száraz leírása lenne annak, melynek tegnap este a részese lehettem, hiszen sorsok, utak találkoztak és járták egyetlen lélegzetben azt a pillanatot, amit csodának hívnak.
A szeretet szárnyán repültek és a mosolyokban ott volt az összefogás és az egység, amely ebben a korszakban összeköti a fiatalokat. Oly sokszor vádolják őket közönnyel, érzéketlenséggel, csak azért mert már nem a 100 éves norma szerint élik az életüket, de ha igazán veszed a fáradságot és bemész, közéjük érzed a szeretetet, a bizalmat, a figyelmet és a segíteni akarást, amellyel képesek eggyé válni.
Minden lány, mint meséből előlibbenő hercegkisasszony fogta partnere kezét és forgott elragadtatott tekintetek százai előtt. Valóra vált egy álom ... nem volt múlt és jövő, csak a most létezett. Az a pillanat, amiben feloldódva olyan boldogságot érzel, hogy megsemmisülve állsz és élvezed, csak vagy.
Aztán egy újabb tánc, és már édesapád karjaiban táncolsz. Az ő karjában, aki annyira szeret és büszke rád. Aki még emlékszik az első bizonytalan lépéseidre, az első szavaidra. Aki mindvégig ott állt a háttérben és sokszor dobogó szívvel várta, hogyan fogsz dönteni. Leugrasz a szakadék széléről és repülsz, vagy még félsz és bizonytalan vagy? Azt hihetnéd, nem figyelt, pedig én tudom, ő ott volt akkor is amikor nem láttad, és küldetését pontosan azzal teljesítette, hogy hagyott dönteni, egyedül megbirkózni az életeddel.
A szeretet oly sokszor álruhában járja táncát, mi pedig elfordítjuk a tekintetünket és duzzogunk, hogy nem mutatja meg magát abban a formában, ahogyan képzeljük. Persze sok-sok évvel később ott a bizonyosság, hogy valami történt, de a pillanatot már elszalasztottuk.
Büszke vagyok rád, rátok, kik oly őszintén vagytok képesek élni az életet, kik még hisztek az álmaitokban és szerettek őszintén elvárások nélkül.
Azt kívánom, hogy táncoljátok át az életet, pontosan, úgy ahogyan tegnap tettétek. Hallgassatok a szívetekre, mert az mindig tudja a helyes irányt...
Örök szeretettel Pnak és Anak
Angyal
http://www.youtube.com/watch?v=2GFgwJiWaJE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése